tag:blogger.com,1999:blog-50341879068614523612024-03-14T11:10:37.929+01:00Cucka blogcuckahttp://www.blogger.com/profile/16462647379849019567noreply@blogger.comBlogger310125tag:blogger.com,1999:blog-5034187906861452361.post-68741980841725414032024-01-09T13:33:00.006+01:002024-01-09T18:16:48.440+01:00álmos reggelek<p>valahol a kezemben tartott bögréből az orromba kúszó kávéillat és a számban berobbanó elsőkorty kávé pillanatában tudatosult bennem, hogy mennyire <i>haszontalanul</i> vagyok jelen ezen a reggelen. </p><p><br /></p><div style="text-align: justify;">az évet kettő és fél* durván belobbant kamasszal zártuk: a 16 éves határpróbálgatásokban van (legyen az sport, vagy kocsmakultúra, bármi jöhet), a 14 éves kitette az "underconstruction" táblát és már a megjelenésével szekunder szégyenérzetet okoz a körülötte létezőknek, a 12 éves Bigi pedig igyekszik lépést tartani a nagytesókkal.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">egy heves vita során, decemberben arra az elhatározásra jutottam, idén taktikát váltok: ha ennyire sz@r az élet, akkor megmutatom, milyen a really life, amikor télbe-nyárba, hóba-fagyba várni kell egy távolsági buszra, ami talán nem csak késik, hanem neadjisten, kimarad. milyen az, ha nem érkezik az anyu-tefu menetrendszerinti járata és ából bébe szállítmányozza kebléből szakajtottjait a nap bármely szakában. (oké, tényleg én voltam az idióta, hogy eddig is ezt tettem, de nem tudom, mikor gyűrűződött ez be ennyire, az alapkoncepció az volt, hogy segítem és támogatom őket, aztán valahogy fokozatosan átment ez egy nagyon rossz irányba)</div><div style="text-align: justify;"><br />második napja, maguktól kelnek, önállóan készítik az uzsonnáikat, buszra szállnak. én pedig csöndben szöszmötölök a konyhában a kávéfőzővel, igyekszem karnyújtásnyira lenni, ha mégiscsak segitség kellene**. de egyelőre megoldják. felnőttek. <br /><br />idén a határaim meghúzását gyakorlom. tisztelem magam annyira, hogy merjek dönteni és változtatni, ha valami már nem komfortos számomra. mindezt lelkiismeretfurdalás nélkül. (ezen még dolgozom kell!) jogom van az érzéseimhez, mégha alkalomadtán ezek nem csöpögnek a pátosztól. <br /><br /></div><p></p><p>* a fél jelen esetben változó faktor és minden esetben a fiúkat jelzi (hol Hunor, hol Zsiga a "fél", Minka stabil egész, még ebben is, hálistennek )</p><p>** és persze közben a torkomat mardossa a lelkiismeret, hogy mekkora sz@ranya vagyok, uramisten, ami nekem könnyed pármásodperces ujjgyakorlat, az most nekik lomha percekig tartó művelet... de a mérleg másik oldalán egy régfeledett érzés kúszik be a tudatomba: nem az én dolgom, nem kell mindenkin segítenem és mindenkit megmentenem. és ettől indokolatlan mosolyra görbül a szám.</p><p><br /><br /></p>cuckahttp://www.blogger.com/profile/16462647379849019567noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-5034187906861452361.post-43209374828290870942022-10-06T22:18:00.001+02:002022-10-06T22:18:43.162+02:00ezeréve<p></p><div style="text-align: justify;">Az úgy volt, hogy valamikor még a Covid számítások előtti időben, az asztali számítógépem szép lassan <i>kisajátítódott </i>holmi elsőszülöttek által. Ezzel nagyjából egyidőben csömörtem meg a -lehet nevetni-, váratlanul nyakunkbaszakadt celeb léttől. Ma már tudom, hogy sok mindent másként csinálnék, pedig igyekeztem mindig úgy írni és úgy élni, hogy a későbbiekben is vállalható maradhassak. Olyan voltam, mint egy fék nélküli autó, padlógázzal röhögve száguldoztam a szerpentineken. <br />Voltak mélypontjaim. Volt, hogy az a<i> kocsi</i> kiégve füstölt a szakadék mélyén. Volt, hogy azt gondoltam, feladom. Leromboltam mindent és elüldöztem mindenkit magam mellől. </div><div style="text-align: justify;">Azt is tudom, hogy hálás vagyok sok, a blog által létrejött kapcsolatomért is, hiszen születtek itt azóta is meglévő barátságok. Köztük olyanok is, amik a legnehezebb időkben is megtartottak, fenntartottak és cipeltek magukkal. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Évek óta nem ültem le ehhez a géphez, aminek a könyvjelzői között ott lapult még mindig ez a blog is. Azóta a számítógép előző gazdája már lakli kollégista és az új gazdája is már kisgimnazista. Érdekes időutazásban volt részem pár órája (igen, ittragadtam). Találkoztam azzal a kedves és bájos, okos és figyelmes, felkészült és empatikus fiatal anyukával, aki csak centikre állt az összeomlástól. Nem panaszkodtam, mert a napi feladatok annyira elborítottak azidőtájt (no nem mintha mostanában nem lenne már egy komplett logisztikai cégem, amivel terelem az öt keblemből szakajtottat), hogy azt hittem, ez így működik, ennek pontosan ennyire leterhelőnek és megerőltetőnek kell lennie. <br />Évekkel és két gyerekkel később fogtam fel, hogy nem az a törvényszerű, hogy tizenvalahány éven keresztül nincs egyetlen szájbatekert átaludt éjszakám, hogy mindig minden itthon és a gyerekekkel kapcsolatos feladatot egyedül kell megoldanom, hogy ha nincs input, akkor előbb vagy utóbb lefalszol az output is... Hogy nem kell minden óvodai/iskolai rendezvényre Michelin csillagos ételkreációkkal készülnöm, hogy nem kell feláldoznom magam a tökéletesség oltárán, s hogy sokszor ezek a látszat csillogások a legmocskosabb szőnyegalásöpört szemetet palástolják. <br /><br />S hogy most hogy vagyok? már jól. Merek kérni, kérdezni, segítséget elfogadni, ölelni, őszintének lenni, szeretni, boldognak lenni, de tudok jelezni, ha elfáradok, ha nem akarom már úgy folytatni, ahogy addig, megengedem magamnak, hogy meggondoljam magam, hogy büntetlenül kilépjek egy adott szituációból, ha arra van szükségem. Merem szeretni és tisztelni magam. Hogy a kezembe vegyek akár napközben is egy könyvet, vagy éppen heteken keresztül telefonos játékot játsszak, de egy nap alatt letolhatok egy netflixes sorozatot is, ha ehhez van kedvem és éppen belefér. Hogy fussak heti ötször, vagy éppen kihagyjak egy edzést, ha nem tudom erőmön felül bepasszírozni. Mert ettől és így vagyok hiteles, ezáltal emberi és -reményeim szerint- egészségesebb lelkületű gyermekeket leszek képes nevelni. (persze, itt most a toporgó kamszságosság küszöbén be-bekandikálva, azt érzem, mentehetlenül elcsesztem/tük, de erre majd egy bő 8-10 év múlva térjünk vissza) </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">A gyerekek csodálatosak. Okosak, helyesek, bátrak és rendkivüli teherbírásúak. Egy csokor színes és mégis összeillő virág.</div><div style="text-align: justify;"> <br />Hunor szeptembertől kilencedikes egy ferences gimnáziumban és kollégista egy közeli városban, a saját maga kérésére. Keresi önmagát, néha bumszli és érzéketlen, máskor túlontúl érzelgős... imbolyog az érzései között, s valahogy sosem imbolygunk azonos irányba. Ha viszont tizedmásodpercekig éppen minden klappol, vicces és jófej, értelmes és gondolkodó, hihetetlenül jók a meglátásai és kristálytiszta a világképe. Magasabb, mint én, kicsivel a válla fölött vagyok valahol. Imádja a történelmet, faktokra, versenyekre jár és nyaranta már stabil pontja a Sibrik dombi római kori ásatásoknak. Esténként elkezdett futni, 4-5 kilométert rendszeresen. Továbbra is tagja a lovagrendnek, már fegyvernök. Ha ideje engedi, középkori fellépésekre jár ország- és környező ország-szerte. Korántsem kitűnő tanuló, a reál tantárgyak nem egykönnyen tudnak utat törni a humán lényén. Könnyen barátkozik, igazi társasági ember. Csodálattal nézem, ahogy bontakozik ki a felnőtt lénye.</div><div style="text-align: justify;"><br />Minka egy robot. Okos, nagyszájú, bátran és (általában) összeszedetten érvel, igazi tükröm (igazából csak szeretnék olyan lenni, mint ő). Hetedikes egy jónevű gimiben, kitűnő tanuló, B tagozatos csellista, zenekarban játszik, zongorázik, idén alapvizsgázik szolfézsból, jövőre német nyelvizsgázik és ha mindez nem lenne még elég, leigazolt U14-es kézilabdás, heti 4 edzéssel és hétvégi meccsekkel. (ofkorsz nyáron supozik, télen síel) Jól teljesít, ezért elszántan kiáll magáért és az igazáért. Őszinte és igazságos, hidegfejűen realista, az osztálytársai szeretik, barátságos és segítőkész, szeret szívügyek mellé állni és védelmet nyújtani a kirekesztetteknek. Időmágus lehet, vagy legalábbis engedélyezhettek neki odafentről egy Hermione féle időnyerőt. Csodaszép és csodaokos, olyan, mint a napsugár, mindenkit vonz a fénye, de ugyanez a meleg fény megsemmisítően tud égetni is. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Zsiga idén lett ötödikes, szintén a fentebbemlített gimiben. Pengeagyú, de általában úgy fogja meg a munkát, hogy még bőséggel más is odaférjen. Vicces, jó humorú, érdeklődő, ha jó tanárral találkozik, szárnyal általa, gyönyörűen rajzol, keni-vágja a matekot, zseni fogalmazásokat ír. Központi figura, a régi osztálya visszasírja, az új osztályában is hamar gyökeret talált. Ő az a gyermek, akit bizonyos időközönként jól meg kell ostorozni ahhoz, hogy jól működjön. Jó tanuló, de még életében soha nem volt kitűnő tanuló (igen, még elsőben sem, cserébe negyedikben volt 3as is a magatartása). Igazságos és az igazát nem fél hallatni is (pl amikor szintén negyedikben azt mondta az állandóan a telefonját nyomkodó tesitanárnak, aki nem vette észre, hogy kisebbfajta tömegverekedés tört ki tesiórán, hogy "ha nem nyomkodta volna a telefonját, látta volna", majd persze kapott szaktanárit is, de a nyári Erzsébet táborban békét kötve, elmorzsolt azért Csiguszért egy könnycseppet) Csupaszív gyerek, de brutál szarkasztikus. Jobb vele jóban lenni, mint ellenségeskedésben. A gitározást abbahagyta, cserébe maradt még féllábbal a lovagrendben és szeptemberben leigazolt U12-es kosaras, heti 4 edzéssel és hétvégi meccsekkel.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Bátor most lett elsős Bigi régi iskolájában, az ő régi tanítónénije mellett. Érdeklődő, nyitott, barátságos kisfiú. A két nagytesó után ebben a családias egyházi suliban tárt karokkal fogadták és szeretettel várták. Egyelőre nagyon jó döntés volt őt hatévesen suliba engedni. Kötelességtudó, önálló, fegyelmezett, barátságos és nagyon jó humorú. Este nem kell altató, legkésőbb nyolckor már alszik. Az eddigi értékelések alapján jól vesz minden akadályt. Nagyon muzikális, kiválasztották szolfézsra, jövőre hangszert is választ. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Helkuci egy elvarázsolt királylány. Közepső csoportos, vidám, állandóan szerelmes vagy férjhezmegy éppen, rengeteg barinője van, akikkel bizonyos időközönként összevesznek majd kibékülnek. Zsizseg, hipercsajos, minden rózsaszín és lila, unikornisokban és hellokittikben dagonyázunk. Tisztán és választékosan beszél, boldog és teljes mértékben elégedett az udvartartásával. Mindig vidám, mindig bújik és nagyon erősen tud szeretni. Ölel és kézenfog és csacsog és hipercuki. Igazi kislány. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">A ház ura nem dolgozik kevesebbet, sőt. Még mindig a főváros és a vidéki praxis között ingázik, sokszor azt érzem, ha 48 órából állna egy nap, akkor is tudna menni simán 46-ot. Annyival lett könnyebb nekem és ezáltal neki is, hogy bő öt éve megszereztem a jogosítványt és azóta önállóan szállítmányozom magam és a gyerekeket is. (hívjatok csak Taxisnak, néha ráadásul pontúgy közlekedem) </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Sosem unatkozunk, bár néha picit jó lenne megállni. Talán majd az unokákkal. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">S hogy lesz-e folytatás itt a blogon? őszintén nem tudom. Ha igen, az is magam miatt lesz, ha nem, újabb 10 év múlva jó lesz visszaolvasni, hogy milyenek voltak a gyerekek 2022 októberében és én az önismeret éppen melyik szakaszával barátkoztam. </div><div style="text-align: justify;"><br /><br /> </div><p></p>cuckahttp://www.blogger.com/profile/16462647379849019567noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-5034187906861452361.post-68534308223533419522013-12-12T22:38:00.001+01:002013-12-12T22:46:18.558+01:00Mici négy -általában. Bővebben csakő -később. <div style="text-align: center;">
<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:WordDocument>
<w:View>Normal</w:View>
<w:Zoom>0</w:Zoom>
<w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone>
<w:PunctuationKerning/>
<w:ValidateAgainstSchemas/>
<w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid>
<w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent>
<w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText>
<w:Compatibility>
<w:BreakWrappedTables/>
<w:SnapToGridInCell/>
<w:WrapTextWithPunct/>
<w:UseAsianBreakRules/>
<w:DontGrowAutofit/>
</w:Compatibility>
<w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel>
</w:WordDocument>
</xml><![endif]--><span class="usercontent">"Nagy szárnyakat szeretnék adni
neked,</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span class="textexposedshow">hogy szállj,</span><br />
<span class="textexposedshow">erőseket,</span><br />
<span class="textexposedshow">mint a karvalyé, hogy a szabadság</span><br />
<span class="textexposedshow">magasságában</span><br />
<span class="textexposedshow">könnyű szárnyalással</span><br />
<span class="textexposedshow">lebegni tudj,</span><br />
<span class="textexposedshow">és siklani</span><br />
<span class="textexposedshow">az élet színein át,</span><br />
<span class="textexposedshow">a csendben</span><br />
<span class="textexposedshow">meghallani a szelet,</span><br />
<span class="textexposedshow">és minden szót, melyből mesék születnek.</span><br />
<span class="textexposedshow">Emlékezz erre,</span><br />
<span class="textexposedshow">és élvezd a repülést</span><br />
<span class="textexposedshow">a tenger felett,</span><br />
<span class="textexposedshow">a fűszálakon át,</span><br />
<span class="textexposedshow">sőt - miért is ne?!-,</span><br />
<span class="textexposedshow">akár széttépett álmok között,</span><br />
<span class="textexposedshow">mert mindennek, még a zúzmara</span><br />
<span class="textexposedshow">jegének is értelme van.</span><br />
<span class="textexposedshow">Erős szárnyakat szeretnék adni neked,</span><br />
<span class="textexposedshow">hogy leküzdd a távolságot,</span><br />
<span class="textexposedshow">a port, mely a szívedet szorítja,</span><br />
<span class="textexposedshow">és mindazt, mi aranynak látszik,</span><br />
<span class="textexposedshow">de amely valójában nem az.</span><br />
<span class="textexposedshow">Nagy szárnyakat szeretnék adni neked,</span><br />
<span class="textexposedshow">sűrű pelyheset,</span><br />
<span class="textexposedshow">hogy megóvjon, ha elvétenéd a repted,</span><br />
<span class="textexposedshow">és ha le is zuhansz,</span><br />
<span class="textexposedshow">ne essen bajod.</span><br />
<span class="textexposedshow">Íme hát a szárnyak, melyeket adni szeretnék neked,</span><br />
<span class="textexposedshow">de nem lehet,</span><br />
<span class="textexposedshow">mert csak te vagy, ki magadnak őket megteremtheted."</span></div>
<i>
</i><br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: right;">
<i><span class="usercontent">(Ornella Fiorini: Lányomnak)</span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: right;">
<br /></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://2.bp.blogspot.com/-qe26obs1S9s/UqoshP8dKpI/AAAAAAAAEa8/6L1IBinK3NQ/s1600/mici4.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="320" src="http://2.bp.blogspot.com/-qe26obs1S9s/UqoshP8dKpI/AAAAAAAAEa8/6L1IBinK3NQ/s320/mici4.jpg" width="104" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">bájos mosolyú pizsamás szülinapos</td></tr>
</tbody></table>
cuckahttp://www.blogger.com/profile/16462647379849019567noreply@blogger.com12tag:blogger.com,1999:blog-5034187906861452361.post-41339595525891868632013-12-04T14:43:00.000+01:002013-12-04T15:55:16.016+01:00zanza a legidősebbről. hosszú, sokszálonfutó és olykor talán
érthetetlen is lesz.<div style="text-align: justify;">
Az úgy volt, hogy bizonyos történések-sorozata egy olyasfajta kényszerpályára szorított minket, ahol meg kellett hoznunk egy nehéz döntést: a gyerekeket el kellett vinnünk a <i>miovinkból</i>. <i>(mondtam már elégszer, hogy mennyire utálom a politikát?!) </i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br></div>
<div style="text-align: justify;">
Sokat tipródtam, miként jöhetnénk ki ebből a patthelyzetből a lehető legjobban. A <i>régiovi</i> általunk szeretett és megbecsült gárdája, azaz a gyerekeink családtagként szeretett óvónénijei is időben elhagyták a süllyedő hajót. Zsibbadt tehetetlenséggel nézhettük végig egy bosszútól elvakult ösztönlény maga körüli pusztítását... <br>
Szerencsénk volt és ezért örökké hálás lehetek az univerzumnak, hogy szinte azonnal jött a megoldás, szomszédváros <i>újovijába</i> akadt még betöltetlen hely. Már csak a delikvensekkel kellett mindezt közölni -valahogy.<br>
<br>
Hunor reakciójától eszméletlenül féltem, de azzal nyugtattam magam, ha én meg tudom lelkileg kellően erősíteni magam, hogy jó döntést hoztam, s ha ezt ő is érzi rajtam, talán könnyebben veszi majd az akadályokat. Valahogy így is történt. Megbeszéltük elmegyünk nyáron megnézni az <i>újovit</i>, kiválaszthatják az<i> új-jeleket</i>, semmi sincs még eldöntve <i>(jajjdehogynem)</i>, ha tetszik, s jól érzik ott magukat, ősztől már kezdhetnek is ott. Félve mondom, de mindent kipipálhattunk szépen sorban, aztán elkezdődött a mindennapos robot.<br>
Mici kisasszony is egész könnyen belerázódott, s már csak néha villan be az az emlékkép, amint lefelé görbül a szájacskája, amikor megtudja, hogy itt nincsenek vegyes csoportok, s már csak ritkán visszhangzik bennem, hogy <i>"de ugye anya, megbeszéljük, hogy együtt lehessek Hunorral, ugye?!" </i>megfogalmazhatatlanul ramatyul éreztem magam, talán életemben először, amikor nem tudtam úgy és azt adni, ahogy nekik megfelelne, hogy a házon-kívüli védőburok továbbra is óvja őket... <br>
Tudom, hogy ha igazán objektíven nézem a világunkat és alapul veszem, hogy az iskola már egy lóversenypálya, akkor igenis jó döntést hoztunk. Nincs ugyan iskola-előkészítő<i> (hálistennek)</i>, de a nagycsoportosoknak nagyon is kemény beosztásuk van, minden nap történik valami, minden napra van valami program, bevivendő dolog, szülői házifeladat, kapkodom is szétszórt fejem, mikor melyik nap tornáznak-logopédiáznak-néptáncolnak-kirándulnak-gyümölcsnapoznak, decemberre már odáig jutottam, naptárba jegyzetelek <i>(minden nap a fali-kiírást!)</i>, különben menthetetlenül elvesznék, s hol van ez még az iskolától?! <br>
<br>
Jó ideje tudtuk már azt is, Hunor logopédiára szorul, saját magam <i>szórakoztatásaként</i> állapítottam meg <i>(késleltetett beszédfejlődése volt, nem lep meg), </i>hogy bizonyos betűket nem ejt ki tisztán <i>(az autó pl még mindig antó)</i>, hogy elmosódott az artikulációja <i>(hadar és lemaradoznak pl a szóvégek). </i>Nos, ez ebben az évben megállapítást nyert és most már papírunk is van erről az egészről, valamint érthetőbb lett számomra sok más <i>furcsasága</i> is. Hogy képtelen hosszú ideig egy irányba koncentrálni, hogy szétszórt a figyelme, hogy lemegy akár kutyába is a szeretetért és a figyelemért, hogy a világon a legfontosabb számára az állandóság és a biztonság, hogy még mindig össze-vissza keveri a jobb és bal oldalt, az előre és hátrát, míg a 3 és fél éves húga már rég kívülről fújja a hét napjait sorrendben, Huncosnak továbbra sem megy, akárcsak egy történet időrendi sorrendbe történő visszaadása sem... aprócska dolgok, pici jelecskék, nekem csak annyit jelentettek, hogy Hunor <i>más</i>, mint az átlag gyerek, őt finomabban kell érinteni, nehezebben fogadja be a világot... és sokszor nekem sem megy a türelem, nem tudom megfogni őt, nem kommunikál velem, nem tudom, mikor teszek jót vele, hogyan kezeljem, hogy érintsem meg a lelkét... nos, most már neve is van ennek a jelenségnek, úgy hívják, hogy <b>fennálló dislexia veszélyeztetettség</b>. Kicsit újabb játék ez a sorstól, mert felnőttként tudtam meg, hogy nekem is ez volt, és még emlékszem ahogy estéken-éjszakákon át anyám rendületlen türelemmel próbál jobbról balra tanítani írni-olvasni <i>(mert csak balról jobbra ment, és ez most nagyon vicces, mert ismét nem tudom, hogy merrefelől is olvasunk merrefelé...)</i>, különbséget találni a bé és dé betű között, melyeket olykor még ma is összekeverek... <br>
S szintén hálás vagyok, mert most, hogy ez kiderült, részt vehet egy dislexia prevenciós terápián heti kétszer, esetenként háromszor is, tudom, hogy annak ellenére, hogy nem egy labda <i>fájter</i> -sőt!, mégis fontos, hogy labdázzon, akárcsak az, hogy hátrafelé járjon. Két hónap alatt is szemmel látható és füllel hallható a fejlődése. Az oviba-kerülésekor egy 5 éves kori tesztet töltöttek ki Hunorral, mely tulajdonképpen azt volt hivatott felmérni, mennyire érett a gyermek az iskolára. Szeptemberben ez a teszt 52 százalékosra sikerült, most a novemberi ismétléskor 81 százalékos lett. <br>
<br>
Iskolára érett, óvodába tökéletesen beilleszkedett. Csak az a fránya nüansznyi rossz érzés is elmúlna belőlem, hogy talán mégsem. Hogy minden csak látszólagos.... </div>
cuckahttp://www.blogger.com/profile/16462647379849019567noreply@blogger.com7tag:blogger.com,1999:blog-5034187906861452361.post-35117467629659117222013-12-02T22:30:00.001+01:002013-12-02T23:10:13.046+01:00hatéves<table border="0" cellpadding="0" cellspacing="0" style="width: 100%px;"><tbody>
<tr><td style="padding-left: 10px; padding-right: 10px; text-align: center;" width="98%"><span class="posts_msg">Egyesztendős voltam,<br />
épphogy elindultam.<br />
Aztán kettő lettem,<br />
épp, hogy megszülettem.<br />
Hároméves lettem,<br />
én voltam? Nem értem.<br />
Négyesztendős múltam,<br />
s nem volt semmi múltam.<br />
Évem száma öt lett,<br />
nem volt bennem ötlet.<br />
De most, hatéves vagyok,<br />
és okos vagyok nagyon, nagyon,<br />
így azt hiszem, ezt a kort már<br />
soha-soha el nem hagyom!<br />
</span></td>
<td style="text-align: center;" width="1%"></td>
</tr>
<tr align="center">
<td colspan="3" width="100%"> (A. A. Milne: Hatévesek lettünk)</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://lh5.googleusercontent.com/-vtGPc3UqUEQ/Upz2vqCWNGI/AAAAAAAAEaA/QSGKkRwEB8M/s640/blogger-image--999648047.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://lh5.googleusercontent.com/-vtGPc3UqUEQ/Upz2vqCWNGI/AAAAAAAAEaA/QSGKkRwEB8M/s320/blogger-image--999648047.jpg" width="320" /> </a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Az ajándékrúl: tegnap este, elalvás előtt megkérdeztem, hogy mire vágyik úgy igazán-igazán... és akkor azt mondta, hogy egy nagy kukásautóra. Mintha derengett volna, hogy már többször kért kukásautót különböző alkalmakra, <strike>de valahogy sose vettük komolyan, </strike><i><strike>majdkinövi</strike></i>, és ezt szóvá is tettem... <i>igen Anya, évek óta egy nagy kukásautót szeretnék, de még sose kaptam meg! </i>és akkor eszembe jutott, hogy jééétényleg, s hogy elsőszülöttem mégse üljön 25 éves korában a pszichológusi kanapén eme feldolgozatlan gyermekkori trauma miatt, hát beszereztük a hőnvágyottat. Bódogság van.<i> (meg sok apró ajándékbontó kéz...)</i></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://lh5.googleusercontent.com/-liICWTIkS5E/Upz7h-YZP8I/AAAAAAAAEaQ/rJQ3zP_ggjw/s640/blogger-image--954814785.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://lh5.googleusercontent.com/-liICWTIkS5E/Upz7h-YZP8I/AAAAAAAAEaQ/rJQ3zP_ggjw/s320/blogger-image--954814785.jpg" width="320" /></a></div>
cuckahttp://www.blogger.com/profile/16462647379849019567noreply@blogger.com8tag:blogger.com,1999:blog-5034187906861452361.post-157886475469802032013-12-02T14:03:00.000+01:002013-12-02T17:40:19.582+01:00napimicit mindenkinek<div style="text-align: justify;">
Finom-lelkű Hunorvirágszálam, aki éppen ma hat éves <i>(és erről is, meg majd a vele kapcsolatos óvodai és logopédiai dolgokról is szeretnék írni)</i>, egyik kedvenc asszociációs játéka az, hogy az ételeket <i>(úgymint chipsz vagy keksz vagy kenyérdarabka vagy pattogatott kukorica vagy bármi tányéron fellelhető)</i>, előszeretettel hasonlítgatja különböző dolgokhoz. <i>(úgymint szívecske, kisvirág, kutya, cica, bármi). </i><br />
Minka, aki nyilván mindenben <i>pontúgy</i> vagy még jobban kell teljesítsen, az esti csipszrágicsálás közben egyszer csak lustán megszólal: <i>Nézd, Anya... , </i>s közben elmélyülten forgatja a kezében a darabkát, ...<i>ez pont olyan, miiiint</i>... -és igen, itt várok valami kedveset, valami törékeny megfoghatatlant- <i>...az arcodon a pattanás! </i></div>
cuckahttp://www.blogger.com/profile/16462647379849019567noreply@blogger.com7tag:blogger.com,1999:blog-5034187906861452361.post-30897576716796973362013-11-18T18:09:00.000+01:002013-11-18T18:46:56.735+01:00RettenetMiciről<div style="text-align: justify;">
Mostanában vannak gondjaink, nem kevés, de ezt már születése pillanatában <i>(najó, inkább úgy fél-egy éves kora magasságától)</i>, borítékolhattam is.<br />
<br />
Arra gondolok jpé-vel*, hogy az lehet a baj -az ovi szemléletváltásának egyeneságú következményeként-, hogy most fogja fel, hogy ő folyamatában éppen <i>leválódik</i> <i>(így, megerőszakolt magyarosan)</i>, és ez ellen minden idegszálával tüsszögve tiltakozik. Az én másfél éves kora óta önállóan sztájlisztoló és egyedül öltöző Micinyulam mostanában mélytorok-hangon üvöltve kéri reggelente a ruháit, és ha ez nem lenne elég, olykor azt is kéri, hogy öltöztessem fel. <i>Mindigkésésben</i> családunk óvodába bezuhanó performanszát emeli egy kis ordibálós hisztivel, melyben hol követelőzve, hol könyörögve, majd végül rongybabaként összeomolva kéri**, hogy jöhessen haza velem vagy hozzám, akár egész napra vagy legalább ebéd után. <i>(szinte kivitelezhetetlennek tűnő feladat az óránként közlekedő buszokkal, és akkor arról még nincs is szó, hogy mit jelentene ez Hunor számára is lebontva...). </i>A reggeli óvoda projekt Apjuk feladatai közé tartozik, aki férfiember lévén nem erősíti a multitásztingos apukák kicsinyke táborát <i>(inkább megígérve csillagokat is lehoz az égről szépleányának, csak hagyná már abba!)</i>, így mire elindul a maratoni reggelekből, még nagyobb késésben és sallangosra tépkedett idegrendszerrel közelíti meg munkahelyét.<br />
Beszélgetünk róla. Itthon is, és odabent is szoktak, hiszen oly mértékben késleltetett ez a reakció <i>(két és fél hónappal az új ovi megkezdése után, úgy, hogy már egy éve oviba járt, és tette mindazt abszolút zökkenőmentesen első perctől)</i>, hogy foglalkozni kell vele. Kérdeztem, bántja-e valaki vagy valami, de nem, és én is tudom, hogy nem. A reggeli <i>nagyroham</i> után egész nap mosolygós, jókedvű minden foglalkozásban és játékban benne levő tündérbogyó. <i>(rákérdeztem és tudom, hogy ez így is van, hiszen látom, amikor érte megyek, hogy jókedvű-elégedett-boldog nyuszipók)</i><br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://1.bp.blogspot.com/-LP4IKGnOiF8/UopIb89EsSI/AAAAAAAAEZc/oQQcHCBGTcE/s1600/mici1113.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="http://1.bp.blogspot.com/-LP4IKGnOiF8/UopIb89EsSI/AAAAAAAAEZc/oQQcHCBGTcE/s320/mici1113.JPG" width="246" /></a></div>
<br />
<br />
<b>ápdét:</b> ma egyetlen könnycsepp nélkül abszolválta a reggelt, amire Micicica rém büszke volt, nekem meg végre egy kavicsdarabka lemorzsolódott abból a nagy kőből, ami a szívemet nyomta...<br />
<br />
* józan paraszti ész<br />
** csütörtökön egész pontosan óvónéni általi apukáról leválasztott ordibáló otthagyott leánygyermekkel indult a reggel</div>
cuckahttp://www.blogger.com/profile/16462647379849019567noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-5034187906861452361.post-67649139402931717932013-11-06T21:13:00.000+01:002013-11-07T20:16:18.644+01:00csicsergős<div style="text-align: justify;">
Ez most kicsit <strike>reklámozós</strike> magyarázkodós lesz. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Az úgy volt, hogy én itt letettem mindenféle nagyesküket felvett fonalakról, meg virtuális újrakezdésekről. Igyekszem én a magam módján, de be kell látnom, megváltoztam. Már nincs erőm/időm a barokkos körgondolatokra/mondatokra, a számítógép előtt töltött hosszú percekre, ellenben a közléskényszer faktor még mindig csillagászati magaslatokban megtalálható bennem. Így hát -hála a nagyonokos telefonom applikációjának, amely minden nap azonos időben megbökdös és figyelmeztet, hogy ma még nem volt mozgás a blogom vészbukoldalán-, a cikorványos gondolataim átalakultak párszavas csicsergésekké vagy csak napifotókká, de azok legalább majd' mindennapos megnyilvánulások. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ha továbbra is nyomon követnétek <i>trehányanyu</i> villanásait, megtalálhattok, ha az oldalsáv <a href="https://www.facebook.com/pages/HunorMinka-blog/101177853307738" target="_blank"><u><b>Hunor és Minka blog</b></u></a>-jára kattintotok (vagy <a href="https://www.facebook.com/pages/HunorMinka-blog/101177853307738" target="_blank"><u><b>IDE</b></u></a>) és ott kedvelitek az ördögfiókákat. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Én szóltam. </div>
cuckahttp://www.blogger.com/profile/16462647379849019567noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5034187906861452361.post-10187964689475148402013-11-01T22:35:00.001+01:002013-11-03T23:17:37.972+01:00Mindenszentek<div class="separator" style="clear: both;">
"<span style="-webkit-text-size-adjust: auto; background-color: rgba(255, 255, 255, 0);"><i><span style="text-align: justify;"><span class="posts_msg"><span class="lead">Mert a legárvább akinek <br />
még halottai sincsenek <br />
bora ecet könnye torma <br />
gyertyájának is csak korma <br />
álldogálhat egymagában <br />
kezében egy szál virággal <br />
mert a legárvább akinek <br />
még halottai sincsenek."</span></span></span></i></span></div>
<div class="separator" style="clear: both;">
<span style="-webkit-text-size-adjust: auto; background-color: rgba(255, 255, 255, 0);"><i><span style="text-align: justify;"><span class="posts_msg"><span class="lead">(Kányádi Sándor) </span></span></span></i></span></div>
<div class="separator" style="clear: both;">
<span style="-webkit-text-size-adjust: auto; background-color: rgba(255, 255, 255, 0);"><i><span style="text-align: justify;"><span class="posts_msg"><span class="lead"> </span><br clear="all" />
</span></span></i></span></div>
<div align="center">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="-webkit-text-size-adjust: auto; background-color: rgba(255, 255, 255, 0);"><i><span style="text-align: justify;"><span class="posts_msg">
</span><img border="0" height="300" src="https://lh4.googleusercontent.com/-GSAgxcezsOA/UnQegyhQi0I/AAAAAAAAEY0/IdcNa9i1MyA/s400/blogger-image-1094026274.jpg" width="400" /></span></i></span></div>
<span style="-webkit-text-size-adjust: auto; background-color: rgba(255, 255, 255, 0);"><i><span style="text-align: justify;">
</span></i></span>cuckahttp://www.blogger.com/profile/16462647379849019567noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5034187906861452361.post-27217913810098466502013-10-22T00:37:00.000+02:002013-11-14T16:05:59.569+01:00step by step<div style="text-align: justify;">
Tartozom még egy óvodaváltásos abszurd drámatörténettel. <i>(igen, idén az összes elvemet sutba-dobva, óvodamódosításra kényszerültünk. A miérteket nem szívesen boncolgatnám, a tényeken már mit sem változtatnak a cikorványos gondolathalmazaim) </i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Szóval az <i>újovi</i>. Szomszédvárosban. A skacok külön csoportba járnak, Huncos felelősségteljes nagycsoportos, csodaszarvas helyett helikopter lett a jele. Kicsit nehezen rázódott bele a kissé katonás mindennapokba, kicsit újra körömrág, de a nagyfokú megfelelési kényszere nem engedi meg, hogy nehezményezzen felénk... nagyon kell most figyelnem és ráhangolódnom, ahhoz, hogy érezze, bízhat bennünk, számíthat ránk. Néha nehezebb napjai vannak, túlságosan érzékeny és jóhiszemű, a maga sajátos és olykor túl finom eszközeivel próbál beilleszkedni egy számára vadidegen és évek óta összeszokott fiúcsapatba. <i>(azaz egy volt ovistársával együtt teszi, akivel a klasszikus bajtársiasság összes fokozatát előadják... olykor nehéz sóhajok, összepillantások, bezzegelések, hogy a mirégiovinkban miként is volt ez vagy az másként, s a görcsös egymásbakapaszkodás is megér egy említésnyit)</i> ... tudom, hogy hiányzik neki az a fajta szeretet, amivel itt beburkolták, a régi barátok, a szeretett óvónénijei és dadusai... de ez az ovi sajnos már nem létezik... </div>
<div style="text-align: justify;">
Micike büszke kiscsoportos, egy adminisztrációs hiba folytán az első napjait középsősként töltötte, nem kis fejtörést okozva ezzel a vezető óvónőnek. <i>(hogyan hozzuk tudtára azt, hogy nincs jó helyen úgy, hogy a legkevésbé sérüljön az a csöpp kis lelke...?!). </i>Húsnyúl, egy verőfényes délelőtt önként megoldotta a problémát: átcuccolt a kiscsoportba, hogy ő mától inkább oda szeretne járni. És aznap délután ezerwattos vigyorral fogadott: <i>kééépzeld anya, én már kiscsoportos lettem! </i>Jele a mézeskalácsbaba helyett a kisvirág lett. Gondoskodó és bájos, a legkisebbek bátorítója, segítője, a beszoktatós gyerekek ölelgetős és csitítgatós védőangyala. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A ma délutáni programunk a szomszédvárosban indult, egy aluljáró egyik falának gyerekkezek általi dekorációjával. <i>(majd folytatódott egy játszóterezéssel)</i> </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://1.bp.blogspot.com/-rvjudd0WjS4/UmWrmVF_RII/AAAAAAAAEYA/YeUBcLjBo68/s1600/hunck%C3%A9z.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="http://1.bp.blogspot.com/-rvjudd0WjS4/UmWrmVF_RII/AAAAAAAAEYA/YeUBcLjBo68/s320/hunck%C3%A9z.JPG" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-J-QkeAzGE4o/UmWry1ejhjI/AAAAAAAAEYM/ahyA6fyfjQ8/s1600/micck%C3%A9z.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="http://4.bp.blogspot.com/-J-QkeAzGE4o/UmWry1ejhjI/AAAAAAAAEYM/ahyA6fyfjQ8/s320/micck%C3%A9z.JPG" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://1.bp.blogspot.com/-sDGeA-NDs9k/UmWryyIumoI/AAAAAAAAEYI/Df74WTcsWWQ/s1600/hunc-micck%C3%A9z.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="http://1.bp.blogspot.com/-sDGeA-NDs9k/UmWryyIumoI/AAAAAAAAEYI/Df74WTcsWWQ/s320/hunc-micck%C3%A9z.JPG" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Kicsit ambivalens érzések kavarogtak bennem. Egyfelől melegséget éreztem a sok "idegen" kedves felénk nyitása miatt... Szívszorító volt a falon látni ezeket az apró kezeket... ők már ide tartoznak... Mici fesztelen bája, ahogy számomra vadidegenekkel csacsog, mert ő -velemmel ellentétben- minden gyereket és minden hozzátartozó szülőt <i>(és nagyszülőt)</i> is ismer... Hunor nagyfiús viselkedése, ahogy féltőn óvja a kistesókat*, annak ellenére, hogy itthon 3 másodperc alatt vér folyik <i>(nyilván átvitt értelemben)</i>. <br />
Másfelől pedig fáj, hogy mindezt nem a választott otthonunkban kapjuk... tudom, senki sem lehet próféta a saját hazájában... </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
* történt ugyanis, hogy az egyik csoporttársa, minden előzetes nélkül, miután Bigi sapkáját lerántotta a fejéről, jó nagyot taszajtott is rajta, úgy, hogy kisszöszkém térdrerogyott. Persze, sírva fakadt, és akkor a semmiből ott-termett HősHunor, és emígyen kiabált: <i>Piiistiiiike (aki nemPistike), te a barátom vagy, de ő a testvérem, éééérted? őt nem bánthatod soha többet, mert ő a testvééérem!</i> és erre Mici is rámélytorokhangozott, hogy <i>ő a teeeeesóóóóónk, éééérted?! </i>Értette ezt ott mindenki, de legfőképpen én... torokgombócostól homályosszemestől... </div>
cuckahttp://www.blogger.com/profile/16462647379849019567noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-5034187906861452361.post-84547444596338625652013-10-13T16:58:00.003+02:002013-10-13T17:01:29.740+02:00in memoriam <div style="text-align: justify;">
... mert amikor éppen nem egymást túlharsogva vagy az ököljog bevetésével próbálnak akaratot érvényesíteni, na, azokban a pillanatokban torokgombóc-képzően tüneményesek is tudnak lenni.</div>
<div style="text-align: justify;">
Minden <i>nemúgysikerültért</i> bőséggel kárpótló pillanatok ezek...<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe allowfullscreen='allowfullscreen' webkitallowfullscreen='webkitallowfullscreen' mozallowfullscreen='mozallowfullscreen' width='320' height='266' src='https://www.youtube.com/embed/nREfpQrfrSI?feature=player_embedded' frameborder='0'></iframe></div>
</div>
cuckahttp://www.blogger.com/profile/16462647379849019567noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-5034187906861452361.post-61527920697900591202013-10-07T23:48:00.001+02:002013-10-08T00:00:00.465+02:00az áprilisi helyzet karcolatban <div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Nos, mivel másképp nem ment (vagy legalábbis én nem tudtam megoldani), beszúrtam posztként a kora áprilisi Hunor <i>remekművet</i>. Számomra nagyon <strike>sokkoló</strike> sokatmondó<span style="color: blue;">. <span style="color: black;">Még mindig beleborzongok, hogy mennyire </span></span> jól érzékelte a láthatatlan csápjaival az adott helyzetet.... A narancssárga figura apjuk, balján az esernyő alatt az én vagyok, a gyerkők balról jobbra: Hunor, Mici és Bigi. </div>
<div class="separator" style="clear: both;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://lh4.googleusercontent.com/-wtUA0VcRSg8/UlMp_o66ypI/AAAAAAAAEU0/lmzR0zKH39s/s640/blogger-image--498760626.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="300" src="https://lh4.googleusercontent.com/-wtUA0VcRSg8/UlMp_o66ypI/AAAAAAAAEU0/lmzR0zKH39s/s400/blogger-image--498760626.jpg" width="400" /></a></div>
cuckahttp://www.blogger.com/profile/16462647379849019567noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-5034187906861452361.post-68942606301723236062013-10-05T19:22:00.000+02:002013-10-05T19:22:12.346+02:00Kicsi tükör<div style="text-align: justify;">
Ha fikarcnyi kételyem is lenne afelől, hogy valóban jó-e az út... na, az <i>pontma</i> oszlott el, amikor elsőszülöttem az alábbi vidám (család)rajzzal örvendeztetett meg: </div>
<div>
<br /></div>
<div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://1.bp.blogspot.com/-VRC5lU6foec/UlBJlSoEisI/AAAAAAAAEUc/-FAf_FTWJdU/s1600/csal%C3%A1d1005.jpeg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="194" src="http://1.bp.blogspot.com/-VRC5lU6foec/UlBJlSoEisI/AAAAAAAAEUc/-FAf_FTWJdU/s320/csal%C3%A1d1005.jpeg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">(balról: Anya, Apa, Minka, Zsiga és Hunor)</td><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><br /></td><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><br /></td></tr>
</tbody></table>
<div class="separator" style="clear: both;">
<br /></div>
Hihetetlen egy forma, a maga túlfejlett érzelmi intelligenciájával együtt... </div>
cuckahttp://www.blogger.com/profile/16462647379849019567noreply@blogger.com5tag:blogger.com,1999:blog-5034187906861452361.post-67243419874879979212013-09-29T19:07:00.002+02:002013-09-29T19:15:21.039+02:00Bigi kettő, más szavaival<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://3.bp.blogspot.com/-Wj91L8AGjlk/UkhdezrlGkI/AAAAAAAAETk/6WE-iar2tNw/s1600/bigi-kett%C5%91.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="http://3.bp.blogspot.com/-Wj91L8AGjlk/UkhdezrlGkI/AAAAAAAAETk/6WE-iar2tNw/s320/bigi-kett%C5%91.jpg" width="198" /><span class="userContent"> </span></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<i><span class="userContent">"A gyermek minden pillanatban teljes és
totális, és semmiben sem lát ellentmondást. Amikor haragszik, akkor ő
maga a harag; amikor szeret, ő maga a szeretet. Úgy lép át egyik
pillanatból a másikba, hogy közben nem csinál belőle dilemmát. Se<span class="text_exposed_show">mmiből
sem csinál problémát. Nem rágódik ellentmondásokon, mert még nem
gyártott magának elméleteket. Még nem tudja, hogy milyennek kellene
lennie. Egyszerűen csak hagyja, hogy történjenek az események - együtt
áramlik az élettel." (Osho)</span></span></i></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
Nagyon boldogságos <i>kettedik</i> születésnapot kívánok, az én -továbbra is- Buddha békéjű, élettel áramló legkisebb királyfimnak! <i>(bulifotók, részletek folyamatban... most éppen óvodai házifeladatozunk a legnagyobbal, ójajjnekem) </i></div>
<br />cuckahttp://www.blogger.com/profile/16462647379849019567noreply@blogger.com9tag:blogger.com,1999:blog-5034187906861452361.post-9630887102121187962013-09-19T14:11:00.002+02:002013-09-19T20:16:20.115+02:00a fonal, s annak felvétele<div style="text-align: justify;">
Nehezen rázódom vissza a virtuális életbe. Kavarog bennem ezer gondolat, nem is értem igazán, mit keresek újra itt. </div>
<div style="text-align: justify;">
Pár hónapja/éve még konkrét választ tudtam erre adni: <i>sorstársakat</i>, hasonlóan <i>beszűkült</i> hátébéket, akik szintén képben voltak az éjjeli szoptatás-hegyektől, a sokrendbeli mackós-pelusokon át, a fognövesztős éjszakák abszurditásáig. Mert ez egy nagyon más világ. Összetett és meghitt, a <i>sohaelnemszakadó</i> lelki köldökzsinórunk által szorosan körülhatárolt terület. Nem értheti ezt senki más, oly sokszor még az apukák sem. Legalábbis szeretjük ezt hinni. És sokszor ebben az őrült körforgásban szükség van a levegőre. Bizarr kombináció, de számomra az önmagam ironizálása, az olykor béndzsóra sikeredett anyaságoskodásom megírása, mindig minden vészhelyzetre gyógyír volt. <i>(igen-igen, a jóöreg Cyrano effektus)</i> Aztán lassan betemetett ez az egész. Egyre inkább már nem megélni, hanem sokkal inkább túl kellett élni. A rózsaszín máz nélküli szürke mindennapokat. Az egyre nehezedő terheket, amiket először vidáman, majd elfogadóan, végül már gyűlölve fogadtam be. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Tavaly télen robbant a bomba. Alapjaiban remegett meg minden, amit az elmúlt években közösen építettünk magunkban és magunk köré. A sok éven át finom kérések, az anyázások, a hisztik, a követelőzések, a nüansznyi érzelmi zsarolások, a játszmák egyszer csak csurig töltötték azt a bizonyos poharat. Új életre vágytam, másra, sajátra, <i>csakenyémre</i>, gyerekekkel, egyedül, mással, máshogy, máshol, térdelve a pokol tornácán és lebegve egy hetedik mennyországban... minden értelmetlenné vált, minden elvesztette a jelentőségét, az életem ezidáig fontos szereplői kiestek a rosta likán, s alig maradt fenn pár ember. Mert alig hagytam, hogy mellettem maradjon bárki is. Nekem <i>épphogycsak</i> annyi erőm maradt, hogy a gyerekek felé fenntartsam a <i>látszatot</i>, <i>(igen, az összes elvemet szembeköpve)</i>, hogy biztosítsam őket minden pillanatban a szeretetemről. Azt hiszem, egyfajta groteszk vegetáláson mentem keresztül: belőlük táplálkozva éltem, s amit ők adtak, azt megcsócsálva visszatoltam beléjük. Így belegondolva, nem tudom, hogyan voltam képes végigcsinálni, nappal menekülve minden és mindenki elől, kétségek közt tipródva, éjjel beszélgetve-tanácstalankodva. Pedig azt hittem, önismeretből sok újdonságot már nem nagyon tud villantani nekem az élet. <i>(jajjdehogynem)</i></div>
<div style="text-align: justify;">
Végül mindennapi fogalmakká váltak az életünkben a válás és a hogyantovább ezután kérdéskörök... </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Aztán egyszer csak felébredtem. <i>(igen, elképzeltem, hogy <b><a href="http://www.youtube.com/watch?v=mu2aszSs3lI" target="_blank">nincs kanál</a></b>, mert tényleg minden fejben dől el!)</i> Fuldokolva, rácsodálkozva arra, hogy sikerült négysarkából kimozdítanom a világomat. Nem, nem vagyok rá büszke, de attól még <i>majdnem</i> sikerült, a tényeken a sajnálatom mit sem változtat. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
S most tapogatózva, ismerkedve az új szabályokkal, az új tulajdonságokat és tapasztalatokat szerzett szereplőkkel, de már újra egymás kezét fogva keressük a helyünket az új alapokon. Mindketten sérültünk, a sebeink mélyek és sokszor még a simogató kéz érintésére is fájnak, de menni fog. Mennie kell. <br />
<i> (és erről meg <a href="http://cuckasagok.blogspot.hu/2012/11/hateve.html" target="_blank"><u><b>EZ</b></u></a> a vers ugrik be... akkor még nem is sejtettem a viharfelhőket, és nem tudtam azt sem, amit ma már igen, hogy a tudatalattim kétségbeesett segélykiáltása volt ez a pár sor... édes istenem, hogy mennyire igaz minden szava...) </i></div>
cuckahttp://www.blogger.com/profile/16462647379849019567noreply@blogger.com13tag:blogger.com,1999:blog-5034187906861452361.post-516712897427304672013-09-17T14:54:00.002+02:002013-09-17T14:55:15.479+02:00The big recurrence<div style="text-align: justify;">
<span class="userContent">"Figyeltem, ahogy gesztikulál, mintha egy felnőttet utánozna. És akkor egyszer csak rám tört az az érzés. Váratlanul, minden figyelmeztetés nélkül. Minden szülővel megesik néha. Nézed a gyerekedet egy teljesen hétköznapi pillanatban, nem egy</span> iskolai előadáson vagy egy sportversenyen, és egyszer csak rádöbbensz, hogy ő jelenti az egész életet számodra, és egyszerre vagy meghatott és rémült, szeretnéd megállítani az időt."</div>
<div class="text_exposed_show" style="text-align: right;">
(Harlan Coben)<br /><br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://lh4.ggpht.com/-cMBfd2z3v-E/UjhP1cPSdeI/AAAAAAAAEFU/A-IJ2OMFzEM/s1600/collage_0.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"> <img border="0" src="http://lh4.ggpht.com/-cMBfd2z3v-E/UjhP1cPSdeI/AAAAAAAAEFU/A-IJ2OMFzEM/s640/collage_0.png" /> </a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
cuckahttp://www.blogger.com/profile/16462647379849019567noreply@blogger.com5tag:blogger.com,1999:blog-5034187906861452361.post-21188695499173639342013-07-16T06:20:00.000+02:002013-07-16T06:20:00.326+02:00amikor azt mondja, hogy szőlő<div style="text-align: justify;">
Csumpici Gáspár, hétköznapibb nevén Pelenkási Bigulka beszél. Általában hablatyol nagyhangon és felelőssége teljes tudatában szigorúan szemöldökösszevonva, ám egyre többször nevezi nevén az embereket, tárgyakat. <i>(sőt akár rövidke mondatokra is képes hogyaszongya: tedd le, anya gyeje, apa gyeje, tutuá = túrórudi, kokoá = kakaó, brubruá = autó és persze hogy most nem jut eszembe több...) </i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Engem megvesz kilóra, akkora cukkerborsó:</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe allowfullscreen='allowfullscreen' webkitallowfullscreen='webkitallowfullscreen' mozallowfullscreen='mozallowfullscreen' width='320' height='266' src='https://www.youtube.com/embed/gNHJZfbIRq0?feature=player_embedded' frameborder='0'></iframe></div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
Hétvégén meg több napon át visegrádi palotajátékolt az ifiúr és böcsös testvérei, előbbiről körösztapja lőtt egy kedvenc csontrágósat, utóbbiakról szégyenszemre én meg jól nem tettem.<i> (bezzeg az iccakai fölnőttbuliról még videók is készültek, ójajj...) </i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-b11xnh9PpPk/UeRymiltZ7I/AAAAAAAAED4/FDs76Ruh5Mk/s1600/bigicsontos.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="http://4.bp.blogspot.com/-b11xnh9PpPk/UeRymiltZ7I/AAAAAAAAED4/FDs76Ruh5Mk/s320/bigicsontos.JPG" width="214" /></a></div>
cuckahttp://www.blogger.com/profile/16462647379849019567noreply@blogger.com7tag:blogger.com,1999:blog-5034187906861452361.post-5639037249321634852013-07-09T12:18:00.000+02:002013-07-11T09:14:23.765+02:00Variációk egy témára, avagy hogyan is illeszkedett be KisKokó családunk mindennapjaiba<div class="separator" style="clear: both;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<i>Cuki</i> állat-gyerek fotók következnek. Állatbolondok számára kötelező. <i>(ugyanmár, dehogy vagyok én elfogult)</i>. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Azonban, akik szerint a
macska csak egy -jobb esetben- egerésző háziállat, az az alábbi
fotókat csak saját felelősségre nézegesse: </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><img border="0" height="400" src="https://lh6.googleusercontent.com/-el1d4UpfNuk/UdvhH2FfACI/AAAAAAAAEDU/bKQwUYm7dOc/s400/blogger-image--187015328.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;" width="300" /></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">délutáni csöndes-pihenő</td></tr>
</tbody></table>
<div class="separator" style="clear: both;">
</div>
<div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://lh6.googleusercontent.com/-5Y9o-VMTBAg/UdvhcbZ9tTI/AAAAAAAAEDc/u6Ik4OYo5YM/s640/blogger-image--1684311613.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="300" src="https://lh6.googleusercontent.com/-5Y9o-VMTBAg/UdvhcbZ9tTI/AAAAAAAAEDc/u6Ik4OYo5YM/s400/blogger-image--1684311613.jpg" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">virágos ruhás lány ufószeművel<u><br /></u></td></tr>
</tbody></table>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://lh4.googleusercontent.com/-uQ7sc_6F3v0/UdvheHmQUcI/AAAAAAAAEDk/CMFsbyP-cf0/s640/blogger-image-444648307.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="300" src="https://lh4.googleusercontent.com/-uQ7sc_6F3v0/UdvheHmQUcI/AAAAAAAAEDk/CMFsbyP-cf0/s400/blogger-image-444648307.jpg" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">a kötelező "valami morzsolgatható" jelen pillanatban egy kismacska láb</td></tr>
</tbody></table>
</div>
cuckahttp://www.blogger.com/profile/16462647379849019567noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-5034187906861452361.post-43019230840987835762013-07-03T18:40:00.002+02:002013-07-03T18:42:20.779+02:00FHV reload <div style="text-align: justify;">
Óh, boldog békeidők, amikor csak úgy <i>jódógomban</i> süvöltözöm méhem gyümölcseivel<b>. </b></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
Aztán, beköszön egy <a href="http://cuckasagok.blogspot.hu/2012/02/16-lajkig-jutottam.html" target="_blank"><u><b>régnemlátott vendég</b></u></a>, mely megsorjázza a felnőttlakosságot is, nos akkor rájövök, hogy a bio üdítők <i>(gondolom, szintén bio)</i> festékszínezőit képtelenség bármivel is eltüntetni a lepedőkből, nomeghogy Ágnes asszony hozzám képest hobbizgató cserkészlány <i>(már ami a <strike>bűnhődéses</strike></i> <i><i>mosási kényszeres </i>részét illeti, a többiről most inkább nem nyilatkoznék)</i></div>
cuckahttp://www.blogger.com/profile/16462647379849019567noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-5034187906861452361.post-70124657893560881522013-06-24T19:19:00.002+02:002013-06-24T19:26:08.660+02:00és már megint Mici<div style="text-align: justify;">
Mici kisasszony, a félrehallások és elcsípett szavak sajátos történetté alakításának a nagymesterasszonya, hétvégén ismét alkotott. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Történt ugyanis vasárnap, hogy miközben cukorborsó módon hajasbabáját fésülgette <i>(értsd ezalatt: versenyt motorozott eszetlen tempóban és hangerővel a bátyjával a teraszon)</i>, mintegy semmiségként odabökte, hogy <i>Anyaaaaa, engem a Noel úgy hív, hogy Dzsonkó Posztó!</i> Többszöri visszakérdezésre is kitartott amellett -egyre erőteljesebb hangerővel nyomatékosítva-, hogy őt pediglen Dzsonkó Posztónak nevezte. </div>
<div style="text-align: justify;">
Ellenvetést továbbra sem tűr, de anyjában méltó partnerre talál<i> (kire is ütött ez a gyerek, hm?),</i> így felhívtam föntebbemlített kisfiú anyukáját, hogy aztán <strike>egy jót röhöghessünk</strike> kibogozhassuk, hogy kisfia valóban szerepjátékosat játszott Micivel, egészen pontosan Mici játszotta a verdák közismert <a href="http://pixarcars.extra.hu/html/cars-chick-hicks-01.html" target="_blank"><u><b>Joe Komposztorát</b></u></a>. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Emíltettem már, hogy milyen jó dolog is lányos anyukának lenni?!</div>
cuckahttp://www.blogger.com/profile/16462647379849019567noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-5034187906861452361.post-47481557521904528002013-06-17T18:16:00.003+02:002013-06-17T18:17:50.968+02:00Hogyan ismerkedjünk rendőrökkelSajátos Minka-módszer. Mindenesetre hatásos.<br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
Percekig biciklizz ezerwattos vigyorral a fejeden és bizonyos időközönként egy-egy röpke pillanatra végy csak tudomást arról, hogy a helyes 30-as rendőrfinnyú mennyire jól szórakozik belevalóságodon. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Amikor nem marad már más bemutatható brinyós performansz a tarsolyodban <i>(két keréken állva biciklizés, nyikorgó kontra fék, rendőrkocsi milliméterekre való megközelítése járműveddel), </i>akkor föntebbemlített ezerwattossal az arcodon közelíts a rend éber őrei felé emígyen: <i>van egy kis kokónk! *</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A magyarázkodást hagyd anyádra.<br />
<br />
<br />
</div>
<div style="text-align: justify;">
<i> </i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i> </i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i> </i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>* új cicánk lett, s mivel még anonim és nagyon hasonlít elődjére, így ideiglenes a kiskokó névre (nem)hallgat. </i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
cuckahttp://www.blogger.com/profile/16462647379849019567noreply@blogger.com13tag:blogger.com,1999:blog-5034187906861452361.post-6870646212358632002013-06-16T17:33:00.000+02:002013-06-16T21:10:00.933+02:00Árvíz 2013<div class="separator" style="clear: both;">
Helló Duna... </div>
<div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both;">
<a href="https://lh3.googleusercontent.com/-90oHS1arCPw/Ub3Y0IIhJfI/AAAAAAAAECM/wSMjdbvqtxU/s640/blogger-image-960593153.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://lh3.googleusercontent.com/-90oHS1arCPw/Ub3Y0IIhJfI/AAAAAAAAECM/wSMjdbvqtxU/s640/blogger-image-960593153.jpg" /></a></div>
</div>
<div class="separator" style="clear: both;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both;">
... üdv a kertben/udvarunkban: </div>
<div class="separator" style="clear: both;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both;">
<a href="https://lh5.googleusercontent.com/-mWMRyI7LWlE/Ub3Y24jsHcI/AAAAAAAAECU/WjAMiTI0Slk/s640/blogger-image--647577488.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="480" src="https://lh5.googleusercontent.com/-mWMRyI7LWlE/Ub3Y24jsHcI/AAAAAAAAECU/WjAMiTI0Slk/s640/blogger-image--647577488.jpg" width="640" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Szerencsénk volt, a házat nem érte el. A gyerekek -mint mindenben- most is meglátták, megélték a csodát. </div>
<div class="separator" style="clear: both;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both;">
<a href="https://lh5.googleusercontent.com/-mp9xW9grZc4/Ub3Ywb-CMnI/AAAAAAAAECE/zVQM_uXSh00/s640/blogger-image-1192606648.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://lh5.googleusercontent.com/-mp9xW9grZc4/Ub3Ywb-CMnI/AAAAAAAAECE/zVQM_uXSh00/s640/blogger-image-1192606648.jpg" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Azt hiszem, nekünk felnőtteknek is sikerült egy szeletkét megérezni belőle. Szurmai János gondolatait kölcsönözném, aki jelenlévőként tökéletesen szavakba öntötte a lényeget, a megélt pillanatot: </div>
<div class="separator" style="clear: both;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<i>Ünnep - a bajban.<br /> Aludtam rá egyet, hogy biztosan meg tudjam fogalmazni, mit láttam az árvízben dolgozó embereken.<br /> Boldogok – a baj kellős közepén.<br /><span class="text_exposed_show">
Igenis boldogok: a középkorú hölgy, aki hét közben unott arccal veszi
át a hivatalban a papírokat, most a szakadó záporban sem hagyja abba a
zsákok pakolását; az eladó, aki pontosan hatkor akkor is lehúzza a rolót
a kisboltban, ha pár elkésett vevő futva érkezik a busztól, most nyakig
sárosan cipekedik, a szabadnapjain; a legendásan kelletlen autószerelő a
legnagyobb zsákokat veszi a vállára.<br /> Cipekedés közben félmeztelen
férfiak évődnek az asszonyokkal, akik kacagva válaszolnak nekik.
Vadidegen emberek szólnak egymáshoz a legnagyobb közvetlenséggel,
bizalommal és figyelmességgel...<br /> ...aztán késő este, a sötétben kis
csapatokban indulnak hazafelé, fáradtan, vizesen, mocskosan és
szakadtan. Nem várnak köszönetet sem. Eltölti őket egyfajta csendes
elégedettség.<br /> Csak tér kell az embereknek: igazi, valóságos feladat. Alkalom, hogy megmutathassák, mi mindenre képesek igazán.<br /> Ezt is az árvíz hozta: a lehetőséget, hogy olyannak láthassuk egy időre magunkat, amilyenek mindig is szerettünk volna lenni. </span></i></div>
cuckahttp://www.blogger.com/profile/16462647379849019567noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-5034187906861452361.post-45502437070887100912013-06-01T15:51:00.000+02:002013-06-01T17:51:46.301+02:00biciklisták<div style="text-align: justify;">
Amíg a mai Bumbis szenvedélyemnek hódoltam, -aki kivételesen bújós-ruharágcsálós és fotogén jókedvében leledzett-, a Nagyok megtanultak biciklizni. Vagyis inkább pontosítanék: kiderült, hogy TUDNAK biciklizni! <i>(vivát futóbicikli és kismotor által tökélyre fejlesztett egyensúlyérzék)</i> Persze ez sem ment zökkenőmentesen, Hunor találta a biciklit <i>(a lovardás ovistársáé)</i>, ráadásul az ő mérete is volt, de persze Kismicc sem maradhatott le illetve ki a mókából, -ezt mélytorokhangon többszörösen is a világ tudtára adta-, s így neki a méretei miatt a felszálláshoz segítség kellett.<i> (a leszálláskor alkalmazott kaszkadőresést akár Talmácsi is megirigyelhetné)</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ím a bizonyítékok:</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe allowfullscreen='allowfullscreen' webkitallowfullscreen='webkitallowfullscreen' mozallowfullscreen='mozallowfullscreen' width='320' height='266' src='https://www.youtube.com/embed/6XvzwLrQscE?feature=player_embedded' frameborder='0'></iframe></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<object class="BLOGGER-youtube-video" classid="clsid:D27CDB6E-AE6D-11cf-96B8-444553540000" codebase="http://download.macromedia.com/pub/shockwave/cabs/flash/swflash.cab#version=6,0,40,0" data-thumbnail-src="http://i.ytimg.com/vi/_xKLqQBCmXY/0.jpg" height="266" width="320"><param name="movie" value="http://www.youtube.com/v/_xKLqQBCmXY?version=3&f=user_uploads&c=google-webdrive-0&app=youtube_gdata" /><param name="bgcolor" value="#FFFFFF" /><param name="allowFullScreen" value="true" /><embed width="320" height="266" src="http://www.youtube.com/v/_xKLqQBCmXY?version=3&f=user_uploads&c=google-webdrive-0&app=youtube_gdata" type="application/x-shockwave-flash" allowfullscreen="true"></embed></object></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Bumbisan:</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://1.bp.blogspot.com/-rqQTtvkAEq0/Uan7G5oUytI/AAAAAAAAEAI/ALR6wP3WFkQ/s1600/bumbival.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="http://1.bp.blogspot.com/-rqQTtvkAEq0/Uan7G5oUytI/AAAAAAAAEAI/ALR6wP3WFkQ/s320/bumbival.JPG" width="320" /></a></div>
<br />
Új feladat belőve: biciklivadászat két méretben ON. cuckahttp://www.blogger.com/profile/16462647379849019567noreply@blogger.com8tag:blogger.com,1999:blog-5034187906861452361.post-89991779625153520032013-05-30T13:03:00.000+02:002013-05-30T13:09:30.903+02:00napibölcs<i>- Anya miért sírsz? </i><br />
<i>- Mert fáj a szívem. </i><br />
<i>- De miért fáj? </i><br />
<i>- Mert csalódtam
valakiben és ettől most nagyon szomorú vagyok. </i><br />
<i>- Anya, felejtsd el. Én
mindig így szoktam, és aztán sokkal jobb lesz minden. </i><br />
<br />
Gyermeki tisztánlátás és mesterkéltség mentes logika. A legjobb tanító mester. cuckahttp://www.blogger.com/profile/16462647379849019567noreply@blogger.com5tag:blogger.com,1999:blog-5034187906861452361.post-62837015061746032512013-05-02T21:28:00.001+02:002013-05-02T21:38:26.472+02:00közkívánatra<div style="text-align: justify;">
Mici, családunk udvari bolondja, újabban bearanyozza mindennapjainkat. Olykor rendkívüli éleslátása varázsol el, máskor szőkenős értetlensége csal mosolyt arcomra. Egy dolog azonban bizonyos: ő az a lujzibujzi <i>(saját magát becézgeti emígyen!)</i>, aki senki számára sem marad közömbös. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Történt a minap, hogy Minkus erős érdeklődést kezdett mutatni Bigi fogantatását illetőleg. Általában az igazat és csakis az igazat szoktam mondani nekik, ám most annyira furin alakultak a kérdései, hogy a beszélgetésünk végére egy későbbi időpontra való elnapolást indítványoztam. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Anya, a Dzsigát <i>(még mindig dzsé a zsé)</i> miért nyelted le? azt akartad hogy a hasadba kerüljön? </div>
<div style="text-align: justify;">
- Ööööö, nem, nem nyeltem le a Zsigát, Zsiga először a szívemben, aztán a pocakomban kelt életre, és amikor már nagyon szűkös volt neki a lakosztálya kibújt a mivilágunkba. </div>
<div style="text-align: justify;">
- És ki tette bele a hasadba?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Amikor Apával úgy gondoltuk, hogy szeretnénk egy újabb kisbabát, akkor erre rábólintott a Jóisten is és leküldte Bigit. <i>(tudom, elég béna magyarázat, de csípőből sose mennek a roppant jóféle válaszok) </i></div>
<div style="text-align: justify;">
- Ki? Jézus? <i>(hittanórára jár és verhetetlenül kántálja az egyházi énekeket, sajátos micinyelven természetesen) </i></div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem, kicsim, nem Jézus, hanem az ő apukája. </div>
<div style="text-align: justify;">
- A Mikulás? <i>...és mindeközben kikerekedett értetlen bociszemekkel meredt rám. </i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Persze megnyugtattam, hogy a Mikulás nem Jézus édesapja, amit ő hangos és csilingelő nevetéssel vett tudomásul és már röpült is ezerfelé. Világot felfedezni, tapintani, érezni, megélni. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>(meg kell jegyeznem, hogy ez a poszt nem jöhetett volna létre <a href="http://biborszel.blogspot.hu/2013/04/tomjenezes-o.html" target="_blank"><u><b>enélkül a pár rám vonatkozó sor nélkül</b></u></a>, ami rendkívüli módon be- és megtalált és erőt adott. és különben is királylány, ennél ezerszer nagyobb gödörből is kievickéltél már valahogy. és nem, képmutatva nekem sose ment, csak őszintén és tisztán, és hiszem-tudom, hogy eztántól is menni fog. s ha eljön az ideje, talán ide is le merem majd tenni, erre a virtuális asztalra is a batyumat, okulásként vagy csak emlékezésként.) </i></div>
cuckahttp://www.blogger.com/profile/16462647379849019567noreply@blogger.com8