Buzgómócsing eszemkásként tegnapra TökJó napot hirdettünk az oviban, azaz minden jöhetett, ami a tökhöz kapcsolódik. Az egyik vállalkozó szellemű anyuka tökösmákost sütött a gyerekekkel, egy másik tökdíszt hajtogatott-vagdosott-ragasztott színes papírból, én a gyurmázást vállaltam. A saját koncepcióm szerint a kinyújtott sólisztgyurmából sablonok segítségével különböző tökös dolgot vágtunk volna ki, de ismét bebizonyosodott a gyerekek képzelőereje messze túlszárnyalja a felnőttekét. Legalábbis az enyémet. Az egyik kisfiú például fészket csinált, tök fészket. Hunor pedig tömör kis gombócokat formált, melyet tökmagokkal, fehér babbal valamint sárgaborsóval díszített és az ő kövecskéinek hívja. (s melyeket azóta is sirat, mert ma csak a töklámpásunkat hozhattuk haza az oviból a gyurmák még pár napig az ovi folyosóját díszítik)
Az ottlétünk mindösszesen 3 órán át tartott, én mégis emelem kalapom az óvónők-dadusok előtt, ez a pár órás zsibongás és megosztott figyelem nálam egy fél 9-es ágybazuhanást eredményezett és csak a Bigi kaparászások riasztgattak jópárszor föl reggel fél 8-ig.
A fáradtságért Hunor félálom szavai kárpótoltak... te vagy a legjobb anyuka, gyurmáztál az összes óvodás barátommal és még töklámpást is tudsz csinálni... naja, kérem szépen, az élet fontos dolgaihoz érteni kell!
