Kismaca

Megáll az eszem ettől a kislibától:

Közeledve a végekhez

A lányom születése körüli hacacáré alkalmával (dokibácsi nem ért be, mert vadászni volt, annak ellenére, hogy ő írt ki pontosan arra a napra, csak hogy egyet említsek a fennforgások közül), eldöntöttem, a következő gyermekünket szeretném még háborítatlanabb körülmények között világra hozni. Nem, nem szeretnék továbbra sem itthon szülni (bár azt álmodtam Zsigu annyira sietett, hogy nem értünk be vele a kórházba), és az ambuláns szüléstől is elment a kedvem (vagyok annyira önző, hogy igenis jó lesz nekem az a pár nap kettecskén ismerkedés a Deddel), és ugyan tudom, hogy szüléskor a nő egyedül van, bármennyien is lehetnek körötte, akkor is kétemberes munka ez: az új élet és az anya bátortalan lépése ez egy ismeretlen ösvényen, viszont egy tapasztalt női segítőt mégis szeretnék magunk mellett tudni. Rövid keresgélés után esett a választásom Orsira, akivel azonnal megtaláltuk a közös hangot, és hiszem és érzem, hogy mellettem lesz a mélypontok alatt, hogy átlendít minket, amikor igazán szükségünk lesz rá.

Az oldalán fellelhető sok-sok hasznos írás és élmény között pár hete megtalálhatjátok az én kismamanaplómat is, mely folyamatosan frissül a szülésig. Olvassátok szeretettel!

A K1-es táborból jelentjük

Mióta itt élünk, egyetlen havi rendszerességgel megejtett, gyermekmentes programunk van: mégpedig a minden hónap utolsó péntekén megrendezésre kerülő Borbarátok Vacsorája. Reményeim szerint, még két (jutalom) hónapon át az állapotom is megengedi ezt a kis kimaradást. 

Amíg mi az ízlelőbimbóinkat kényeztetjük, az apró-talpú népségre egy kedvesbarátnő szokott vigyázni. Annyira megszerették a kicsik ezeket a különleges alkalmakat, hogy Hunor már napokkal előtte kérdezgeti, mikor jön Réka bulizni? (ez a szlogen az első alkalmak rábeszéléséből fakad, amikor is, mindenképpen velünk akartak tartani az "unalmas és hosszas" vacsorára, ahelyett, hogy addig Rékával itthon szétrúgnák a ház négy sarkát fergeteges jókedvükben)

Most pénteken sem történt ez másképp, Hunor már reggel óta izgatottan várta Rékát, akivel, az este csúcspontjaként azt tűzte ki célul, hogy pattogatott kukoricát fognak enni a gyerekszoba szőnyegén. (sose nagyobb hepajt fiam, ha nem vagyunk itthon!) Izgatottságát mi sem bizonyítja jobban, hogy egész délután nem volt hajlandó aludni egyikőjük sem, -mondjuk ez is jellemző-, általában legkésőbb 9-re mindkettő kidől, szép élete van a bébiszittyóknak mifelénk. 

Közvetlenül indulás előtt éppen két percre ugrottam ki (igen, már megint a kecskékhez),  a házban tökéletes idill lengedezett, kicsik Rékával a gyerekszobába, Apjuk zuhany alatt. Visszajöttömben már az udvarról hallottam, hogy ismét történt valami, Hunor teli torokból üvöltött, de olyan igazi fájdalmas sírással, Mici akaratos hisztivel, és a háttérből kihallatszott egy ideges férfihang is, aki megpróbált ura lenni a helyzetnek. 

Fent a következő kép fogadott: Kismici földön-fetrengve próbált kiszabadulni Réka kezei közül, Apjuk zuhany alól szappanhabosan instrukciókat osztogatott Hunornak, aki a szeme alatti egy centis hasadt sebét sajnálgatva és egyre jobban kétségbeesve vinnyogott. S hogy mi történt? Békésen egy tálból kekszezgettek, egészen addig, amíg Kismici úgy nem döntött, hogy a műanyag tállal képen nem törli a bátyját. Bátyuska -érthető okokból- sírva fakadt és berohant megszemlélni a rajta okozott károkat, ami ugye eléggé szemmel látható volt, ettől persze kétségbeesett, Apjuk meg hajmosás-fürdés közben próbálta bentről vezényelni az eseményeket. Kismici mindeközben megijedt a nemvárt reakciótól, így ő mindenképpen be szeretett volna menni Hunor után a mosdóba, Réka pedig megpróbálta ezt megakadályozni. Szintén érthető okokból kifolyólag. 

Pár perc és egy milli placebo nurofenen túl már én is szépruhában mosolyogva integettem a kisírtszeműeknek.

Az előétel után sem tudtam igazán fölengedni, így a legelső szünetben, fél 9 magasságában  felhívtam otthonunkat. Ekkor már tényleg aludt mindenki, de anyai ösztöneimben most sem csalódhattam: amint elindultunk Hamupipőke királykisasszony belecuppant az egyik cipőmbe és azzal futott fel-s-alá. Természetesen az őrült tempóban orra bukott a kövön, száját fölhasította, foga nem tört ki, viszont dőlt a vér, erre Hunor csillagvirágszál még jobban elkezdett ríni, eszébe jutva ezáltal önmaga sérülése is. 

Most van egy hasadtszájú primadonnánk és egy monoklis (de tényleg olyan, mint a harcosok-klubjás) vertlegényünk.

Istenek itala

Nemhiába, a nyár esték (délelőttök, bográcsozások, délutánok) közkedvelt és üde színfoltja a rozé bor, egy bizonyos fajtája, kiccsaládunkban abszolút életmentővé lépett elő.

Történt vala, hogy pár napja, a nagy forróságok idején, az egyik lízingelt alfa-lányunk, akinek teje a házi sajtkészítésünk alapjait biztosítja, kedvetlenül, szomorkásan kullogott be utolsóként a legelőről. Beállt ugyan a fejőállásba, a napi mennyiséget teljesítette is, de bele se dugta az orrát az előtte heverő takarmányba, és miközben türelmetlenkedve érkeztek a többiek is, ő csak tovább támasztotta lihegve az istálló falát.
Véletlen szerencse, hogy aznap este itthon volt a ház ura, és sikerült konzultálnia is nagyállatos baráttal, így a diagnózis is viszonylag hamar felállítódott: bezabált, felfúvódott. A házi praktika erre igencsak vicces: borban feloldott élesztővel kell megitatni a delikvenst. Modern korunk háziasszonyának csak porélesztője akadt a kamrában, a gazdának meg csak a fennemlített jóféle bora, így Foltos virágszálunkat az élesztős bor elfogyasztása után komoly életmódtanácsokkal láttuk el: kapja össze magát reggelre, mer’ ha nem, a bőréből ágyelő lészen. (persze aggódtam, meg bögyörgettem azt a konok, busa fejét, hogy térjen vissza a nagyútról, melyre véletlenül rátévedt)

És végre egy sikertörténet: reggelre hatott az áfium, Folti visszatért a kecskeördögök világába, amelynek azóta is aktív tagja. (a borból meg beszereztünk egy kartonnyal mindannyiunk örömére)

(erről meg a tyúkjaim jutottak eszembe, akik a meggyszörpnek való, tokajiba beáztatott meggyszemek megbuggyant tetejit kapták meg kora délután, este mindannyian félig lehunyt szemhéjakkal, alfában pihentek, és a tojáshozamukra nem volt túl jó hatással: másnaposan csak 60 százalékosan teljesítettek)

Új élet

A közel négy éves jubileumunk alkalmából elköltöztünk INNEN. Mindennapjaink, kudarcaink, örömeink ezentúl a blogspot oldalain keresztül folytatódnak, reményeim szerint sokkal zökkenőmentesebben, mint az előző szolgáltatónál. 

Isten hozott Mindannyiótokat!