Mennyire őszinte az esti féltízes hajfestéses (rámférne) és négy dolgos kéz általi fodrászolásos, két rendbeli vacsoráztatásos és többrendbeli mackóztatáson is túllévő mosolyom?!
(és erről meg az egyik kedvenc Vekerdy idézetem jut eszembe, amit megörökítek ide a rossznapokra:
"A gyerek iszonyatosan fárasztó, kiszívja a vérünket, lerágja a húsunkat,
ezért meg kell tőle szabadulni néha. Régen ez nem volt probléma, óriási
családok éltek együtt, és mindig volt kire bízni a gyereket. Manapság
egy izolált anya próbál két-három gyereket nevelni, ami pokoli fárasztó.
Élni kell néha, hogy utána egy jól szívható-rágható anyát kapjanak
vissza. Nem számít, hogy mindig rend legyen, jól álljon a függöny, és
minden ki legyen vasalva. Nem kell vasalni, hordjanak a férfiak olyan
inget, ami nem gyűrődik. Ha mindennek próbálunk megfelelni, abba
beledöglünk, és a gyerekeinkkel is ingerültek leszünk. Próbáljunk
felelőtlen szülők lenni, akik élvezik az életet és a gyerekkel való
marháskodást, és akkor jó lesz mindenkinek." )
(a teljes interjú ITT olvasható)