2011. november 19., szombat

Kényszeresek egymás közt

Hunor sem volt kispályás, ami a dolgok ritualitását (van ilyen szó egyáltalán?) illeti, nem volt mindegy (sőt, a mai napig nem mindegy, de már sokkal együttműködőbb), milyen színű tányérból eszik (nagy narancssárga svédáruházas), milyen színű szívószállal issza a reggeli kakaóját (már lélekben készítem, hogy az ezerdarabos tiritarkából már csak pár darab zöld van, lassan kezdjen megbarátkozni valami más színnel) melyik bögréből iszik (autós, repülősnyúlas vagy kacsás), és sorolhatnám napestig, de Lujziána messzemenően túltesz elődjén. Az élet összes területén.
Hogy mindent egyedül akar és tud csinálni, az öltözködéstől a vajaskenyér megkenéséig, azt már lassan benyelem. Hogy első pillanattól egyedül eszik, hogy egyetlen kanál ételt sem volt hajlandó etetve elfogadni, elkönyveltem. Elfogadom, hogy mindenhonnan késünk vagy az előkészületbe belekalkulálom a magányosan kieszközölt dolgok idejét is.


Ezúton viszont csókoltatnám annak a pelenkagyártó cégnek a marketingeseit, akik édibédi NEM EGYFORMA állatfejekkel díszítették termékeiket, így minden egyes tisztába tételkor végignyalhatom a raklapnyi adagot egy-egy nyau-nyaus darabért. (köztes megoldásként olykor-olykor becsúszhat egy-egy kutyás darab is, sőőőt a macisakat is macskának sütöm el, bár egyre kétkedőbb pillantásokkal szemlél Ludminka)

S hogy kitől örökölhették...? akad egy tippem, mióta tudatosult bennem, hogy a különböző színű mosásokhoz különböző illatú öblítőt használok... mert így illenek egymáshoz...
 
Copyright 2009 Cucka blog. Powered by Blogger
Blogger Templates created by Deluxe Templates
Wordpress by Wpthemescreator