Amióta a fűtőtestjeink nem úgy működnek, ahogy az tőlük elvárható lenne (értsd laza 18-20 fokban élünk, amivel az égadta világon nem lenne semmi gond, ha ez a hőfok a mi komfortmértékünknek megfelelne), a mi felelősségteljes családapánk alternatív kiegészítő fűtési megoldásokat keres (messzire nem kellett azért mennie, hisz itt a kandalló, de ő örök maximalista). És azonnal.
Így sokadik győzködésre sem sikerült lebeszélnem arról, hogy ne vegyen a szobába egy kis elektromos hősugárzót, ami persze az egy méter és az az alatti korosztály szintjén osztatlan győzelmet aratott.
Ez a mostani betegség nagyon összerázta őket, egész nap együtt játszanak, én csak pillogok, hogy mennyire jófejek már?! (a papás-mamásuk nem szokott maradéktalanul tetszeni, ugyanis HunorApuka egész idő alatt cseszteti MinkaAnyukát, hogy milyen elmaradásai vagynak a háztartásban vagy a gyerek-ellátásban, emígyen Minkaaaaaa, ne tedd le a babát, meg kell szoptatnod vagy Minkaaaa, bekakált, adjál rá tiszta pelenkát. Szegény MinkaAnyu totális zavarral az arcán próbál megfelelni a rászabott feladatoknak, de ő még nem tudja azt, amit én már saját bőrön kitapasztaltam, hogy sosem lesz minden tökéletes)
Aztán feladatos matricás füzetbe is szoknak ragasztani, ott az alapfelállás az, hogy Hunc ragaszt, Mici meg adogathatja, ő kicsivel beéri, örökmosollyal képes sürgősködni-fontoskodni. (kivétel ez alól, ha hullafáradtak, de az már egy másik opció)
Tegnap reggel, amikor jeleztem, hogy lenne egy postakörünk, uccu neki az öltözésnek, ők éppen azt játszották, hogy nyár van és süt a nap. És ennek megfelelően öltöztek. Azaz vetkőztek. (mentségemül én még a reggeli kávénál tartottam)
És holnap már végre óvoda.
