2012. július 20., péntek

már szeretem

Az esti áramszünetes nagyviharban nálunk éppen a kicsik-nagyok játszótere épült, ami a nagyonmélyrőljövő mennydörgéses villámlások és az orkán erejű széllökések hintalánc táncával fűszerezve, eléggé horrorisztikusra sikeredett. Továbbá abszurd volt a nagy amerikai kocsi reflektoránál talapzatot ásó nagydarab kopasz férfiak szakadó esőben is kőszoborszerű rezzenéstelensége. 

A   mennydörgéstől kislánykorom óta félek. Valahogy akkor azt képzeltem, hogy az a gyomorból fölfelé haladó bizseregtető dörgés, egyszer csak annyira felerősödik, hogy végül engem is pattanásig feszít, majd szétpukkantja a bensőmet és meghalok. 

A műszaki tárgyak hiányában a siserehaddal mécseseket gyújtottunk fürdéshez, majd négyen bekucorodtunk a nagyágyba és beszélgettünk. Suttogva. Nagytitkokat. S aztán már egyikünk sem félt.

Talán még sosem voltunk ennyire közel egymáshoz.
 
Copyright 2009 Cucka blog. Powered by Blogger
Blogger Templates created by Deluxe Templates
Wordpress by Wpthemescreator