Bigi a krízis alatt hihetetlenül felgyorsult. Ha lennénk annyira jófejek, és végre összeállítanánk a házfelújítás alsó szintjén, talán a kupacok alatt leledző járókánkat, akkor szerintem már re-aktualizálhatnám a büszkén állós gyerekfotóinkat. Így Bigulnak maradnak az alacsonyan lévő alkalmatosságok, amelyekre 90 fokban dőlve-támaszkodva ácsingózhat kedvire és szemlélheti birodalmát. (majd egyszer lefotózom, olyasmi pillanat ez, amilyent falusi kocsmapultoknál vélhetünk felfedezni).
Továbbra is jókedélyű Buddha-boy, bár az utóbbi idők fognövesztési mizériái kiszívták erejét és nappalra totálisan elüldözték az álommanóit (részben éjjelre is), napi 2-szer hajlandó kőkemény 20 percesekre elaludni. Bár aludna ő, hiszen őt pontosan annyira zavarja nyűglődése, mint mindannyiunkat, és hamvas hópihe bőre a szeme alatt estére, Derrickes súlyos-bőröndösre vált. Több napos kőkemény nappalozás (azaz többrendbeli macicsapatok, popópírral karöltve és tényleg semmisejó-fílinggel) és éjszakázás eredményeként, mára kibújt teljes szélességében a felső baloldali kettese és a jobboldalija csücske. (s hogy mért kismalac? mert egész nap kúszik, 100-on verhetetlen és napi 3-szor lazán is kötelező átöltöztetnem, ruhája ekkorra már felismerhetetlenségig amortizálódik)
Hunorral új alapokra helyeztük kapcsolatunkat. Hihetetlen, de működik. És tessen vetni rám a köveket, de eljött az a pillanat, amikor beváltható szívecskéket osztogatok esténként napértékelő gyanánt. (persze párhuzamosan Micinek is kell, sőőőőt, valamelyik este Hunor egy papírszívecskét ítélt az apjának is, mert "nagyon szépen kigazolta a zellereket"). 5 összegyűjtött után kérhet egy apróságot a kisboltból (itt utólag kicsit izgultam, hogy mi lesz, ha e mellett dönt), 10 után szabadon választott szülővel egy szabadon választott programot. És Hunor a tízre gyúr. És velem szeretne Duna partra menni kavicsokat dobálni... vagy kirándulni az állatsimogatóhoz... "vagy bármit csinálni Anya"...
Napközben gyurmázunk, beszélgetünk, igyekszem figyelembe venni az ő igényeit és az alapján formálni a kicsikét. Nem mondom, hogy nehezebb, inkább csak másabb. Ismét új szintre léptünk. És még én naiv, azt hittem, ahogy nőnek úgy lesz könnyebb...nyehehe...
