2011. november 29., kedd

Kéthónapos

Elvarázsol finomságával. Megbabonáz és elröpít valahová nagyon mélyre azokkal a rég nem látott ismerőskék szemeivel. Szeretem a puha érintését, az együttalvásunk birtokló tapintásait. Ahogy megpihen, puhán és lágyan. Ahogy rámnevet, ahogy megérint. Szeretem, ahogy kisajátítja lopott perceink. Ahogy reszketi érintéseim. Álommosolyát, háborítatlan békéjét, nesztelen rezdüléseit, mohón kapaszkodó érintését.
Szeretem, hogy annyira más és mégis ismerős. Szeretem a bőre lágyságát, törékeny ujjacskáit, hurkás combocskáját, gömbölyödő pocakját. Szeretem a huncut fényt a szemében, pöttöm hangocskáját, komolykodó arcocskáját.


(a hátam viszont egyre kevésbé szereti a húsnyúl este mért 6020 grammját...)

És nem tudok elmenni a másik közelgő dátum mellett sem, hiszen, éppen négy éve volt az utolsó ctg-s vizsgálatunk Hunorral, és akaratlanul is újraélem a várakozás pillanatait, az utolsó napok nyeretlen(gyerektelen)csikós zabolátlanságát...
 
Copyright 2009 Cucka blog. Powered by Blogger
Blogger Templates created by Deluxe Templates
Wordpress by Wpthemescreator