Ha azt az energiát, amit abba fektetünk, hogy mások felett pálcát törünk vagy egyoldalúan ítélkezünk...
... ha a félreértések tüskéjét azonnal tisztáznánk kigyomlálnánk és nem dédelgetnénk addig a szívünkbe, míg az szárba nem szökken és gyülőletté nem növekszik...
... ha a mások iránti irigység helyett, megpróbálnánk a magunk útját járni és a magunk életében meglátni a szépséget, a sohavisszanemhozhatót és nem arra fecsérelnénk erőinket, hogy sorsot találjunk ki magunknak...
Nos, ha ezeket az energiákat arra fordítanánk, hogy megtaláljuk önmagunkat, akkor talán mindannyian sokkal boldogabbak és teljesebbek lehetnénk. S nem lenne szükségünk a frusztrációinkból fakadó kompenzációkra.
