S az ajándék

Kerek dátum ez az ötös, így volt ezzel az én áldottjó másikfelem is, de így voltam ezzel én is. Ennek örömére, tegnap reggel ideböffentette, dolga vagyon székesfővárosunkba, ha gondolom, bevisz, szippanthatok jó mélyeket a szmog-szerelmemből. (meg még egy utánvétes könyvcsomagot is átvett zsörtölődés nélkül, sőőőt, az este fél 11-kor általa prezentált Márton napi libavacsora mellé cserepes korallvirágot is kaptam -Istenem, add, hogy ne nyírjam ki időnek előtte-, de ezekért már teljesítenem is kell, aszongya a nagy Ő) 

Az idővel nem volt túl bőkezű a kedves most sem: készülődésünkre kaptunk kerek 20 percet, zuhanyostól-sminkestől két gyerek felöltöztetésestől. Egész jó időt futottunk, ha jól emlékszem, csak egyszer acsarogtunk össze. 

Kismici az út alatt szorongatta a minitévéjét és hangolódott a közelgő szülinapjára, Bigul nyikkanás nélkül szundított. Az Örs vezér tér környékén szabadultam a kocsiból és azonnal az jutott eszembe, hogy meglátogatom a svédáruházat, úgyis akad(na) beszereznivaló bőséggel. Többek között Huncos legújabb hóbortja, hogy ő Kismicivel átcuccolna a saját szobájába éjszakára, ha kapnának egy emeletes ágyat. És erre még a fentebbemlített hölgyemény is bőszen bólogat, ha mellékeljük a nyaunyaus ágyneműt is. Háááát, ha ezen múlik. Úgyhogy most bújom az aukciós oldalakat, meg a bútorboltok weboldalát és keresem az igazit, hogyha mégsem működne a dolog (ezt azonban kétlem, mert eddig amit Huncos kinyilatkozott, az mindig úgy is volt. lásd óvoda, és óvodai ottalvás pl), nem hasadna ketté a szívem a kidobott pénzért, ha mégsem válna be a terv.

Aztán eszembe jutott, ha már itt vagyunk Bea-közelben, rácsörgök, hátha. És igen, bár ebéd közben voltak, mégis ránkértek. Közben beértem az áruházba, és olybá tűnik, harmadjára sem szereztem kellő rutint (azaz síkhülye vagyok), és ahelyett, hogy örültem volna, hogy Bigul rajtamlógva alszik, én megkerestem a baba-mamaszobát és fölébresztettem az alvó oroszlánomat. Mentségemül, a jószándék vezérelt, vagyis inkább az önzés, szerettem volna, egy laza órát szoptatás- és pelenkázás-mentesen eltölteni, barátnőzve. Ehelyett közel 40 percig birtokoltuk az elkülönített helyiséget, kétszer tankolt, kétszer macizott a mérges kisember, egyszer nyakon öntött egy deci féligemésztett tejjel és egyszer a markomba eresztette sárga medvecsapatait.

Persze a naaagy bevásárlásból semmi sem lett, örültem a gyorsan elkövetett ebédnek, Bea vidámságának és Milán mosolyának. Jó volt kicsit kiszakadni és megölelgetni őket. És még a visszafogottan kézenfogósnak induló lányom is bemutatta miként kell hullafáradtan földhözvágólagosan hisztizni, természetesen ebédidőben, és hol máshol, mint az áruház tömött ebédlőjében.

(azért egy kecskefejésmentes wellness-hétvégének is tudnék örülni.  És mivel a hitös nem olvas, bízom abban, egy IRL-es cimbi csak megsúgja neki)