Bigulka, akit a jóidöse már csak a Bigger névvel illet, -ugyebár, nomen est omen-, észrevétlen meglépte az 5 kilás határt, az esti csakúgy mérésnél 5180 grammot mutatott, a még mindig kölcsön, rendelős mérleg. (lehet ám a fogadásokat kötni, hogy a gyermekágy végire megüti-e a két kiló pluszt...) Lassacskán az összes 56-os újszülött méretű rucit elcsomagolhattam, mert őurasága kinőtte valamennyit.
Már nem vagyok biztos benne, hogy hasfájós. Ugyanis, mióta megvontam Puki-szan nagymesterünktől az esti gázosító adagját, helyette magamrakötve folytatjuk a kilenc hónap alatt már jól bevált szimbiózisunk, valamint elfogadtam, hogy továbbra is Holstein frízként funkcionálok és úgy tűnik, Bigusz nem bírja ezt olyan iramban, mint ahogy nővérkéje, tehát marad a fejés, -elmúltak az esti üvöltéses produkciók. És így megoldódott az ördögi kör és még a fölöslegnek is akadt gazdája, egy korababa személyében.
A vidéki ember hozzáállása a hordozáshoz is megér egy nyúlfarknyi említést: az első hetekben az a hír járta, hogy mégsem szültem, hiszen továbbra is nagy hasam van. Aztán elterjedt, hogy mégiscsak. A történet ismeretében pedig kengurunak hívnak...
Bigi nem az a baba, akit etetés után ott lehet felejteni. Ő mihelyst megérzi, hogy elhagytam a szobát, mekegős üvöltésbe csap át, keze-lába csatakos hidegre izzad. Mindez pillanatok alatt. Ellenben már a magamrakötözés menetébe belealszik.
Bigusz ébrenlétei alatt nem fénybenéz, mint elődei. Minimalista. Számára mennyei boldogság a fehér, huzat nélküli svédáruházas antiallergén párna a rubinvörös hálószoba falához támasztva. Mosolyra fakasztja.
16 megjegyzés:
a középső kép egyszerűen csodás!
Akkor most belegondolok, hogy az én 300 lakosú kisfalum, akik közül még senki sem látott hordozókendőt, miként áll majd hozzám. Aztán inkább nem gondolok bele...
Anyus a többi is.
Hehe. hogy sikerült agyrágóbogár helyett anyust látnom?
Hát, motyi, így már abban sem lehetünk biztosak h ezeket a képeket nézted-e :)
Mindegyiken gyönyörűséges:)Engem a képek fakasztottak mosolyra. ja, meg amiket írtál, elképzeltem ugyanis.
moty, freud biztos kihozna ebből az elszólásból valami koragyermekkori elfojtást. :DDD
bogár, azon olyan, mint egy kis begubózott báb. :D
WS: engem megmosolyogtatnak ezek a bölcsességek. és ennyinél tovább nem is érdemes foglalkozni velük. a mi településünk 1200 fős, és rajtam kívül még egy lányt ismerek, aki hordoz. elhiszem, hogy az "öregeknek" szokatlan lehet, az előző évtizedekben nem volt ennyire kihangsúlyozva a testközelség, az ösztönös nevelés. pedig, azt hiszem ezer szakkönyvnél többet ér az, ha egy anya/apa/szülő hallgat a saját belső hangjára.
anyus: :DDD
Szépséges Kislegény:) Olyan békések ezek a képek, olyan végtelen nyugalom árad belőlük, és ez jó. Akaratlanul is megállok és elidőzök rajtuk egy kicsit újra és újra.
És hát gratula az 5 kilóhoz:) Most már nagyon kíváncsi vagyok, hogy mikor lépi majd át a bűvös 10est:))))
Gyönyörű. Ha benned csak negyedilyen béke van, mint Bigulkában a képek alapján, már értem is, hogy miért is volt olyan jó hallani a hangod ma. :)
Ezeken a képeken hasonlít Hunorra is, Minkára is...kis mix. :)
Puszi nektek..
Olyan nagyon szép! Örülök, hogy vége a "pocakfájásnak"!
Sok sok puszi nektek!
(a múltkor visszaírtam neked, ugye csak időd nincs, de ez átment? ;) )
Csak en latom ugy, hogy ez a gyerkoc rad hasonlit, Cucka?? Csodaszep egyebkent, finomak a vonasai... Vicces egyebkent ez a hordozokendo ellenes felfogas, ami nemcsak videken erezheto. A baratnom szerint a hordokendo szakadt bolcseszes, igy inkabb szenved a babakocsival (ami szinben passzol az osszes kabatjahoz) vagy cipeli a gyereket kezben, ami a novekedo sulyat tekintve egyre nehezebben kivitelezheto...
Úgy látszik, a gyerekek tényleg átveszik az anyukák hordozással kapcsolatos érzelmeit. Az elsőnél nem igazán tudtam elképzelni magam hordozó anyaként, és bár az általános trendnek engedelmeskedve kipróbáltam a kendőt, rá kellett jönnöm, hogy nálam jobban már csak elsőszülöttem utálja a hordozást. A babakocsiban viszont jókat aludt, én meg büszkén tologattam, és még a bevásárolt cuccokat sem kellett cipelni, imádtam a kocsis korszakot. Most, a másodiknál már kisebb az ellenérzés bennem (nem utolsósorban a hordozás praktikuma - szabad kéz - miatt), kíváncsian várom, hogy a kisebbik vajon "hordozhatóbb" csemete lesz-e mint a bátyja. És ki fogom próbálni a mei-tait is, mert jól néz ki :)
Azok a tappancsok....úúúúúúúúúúúúúgy megpuszilgatnám:)
Megüti a két kiló pluszt a kis kengurud.... tutiiiiii!!
Felugorhatnék hozzátok így laza 150 km-ről, hogy körbepuszilgathassam a husipofiját??? :)
Bea, Dius, Sellőlány, köszönjük. :) tényleg békés fajzat, ha 1 méteren belül leledzem. ;) Én egyelőre mindenkit látok benne, aztán pár perc múlva már senkit. Minkaszemű, de a pillantása már most ravaszabb mindkettőjükénél. Fejének formája és kopaszodásos mikéntje meg tiszta Hunor. Meglássuk. :)
Kyra, Hunornál én is vacakoltam/megőrültem a kendőtől/kendővel, Minkát már jóval többször kötöttem fel, míg Bigger gyakorlatilag tényleg rajtam lóg. Nyilván az előző kettő is karban-ölben volt, csak ők ennyire nem igényelték a méhen kívüli szimbiózist, mint a legapróbb. És azt hiszem a megoldókulcs éppen abban rejlik, ha figyelünk a gyerekek igényeire. Micivel a legnagyobb kicseszés az lett volt, ha állandóan hurcibálom, ő az első évében evésen és éjjeli együttalváson kívül nem sokat igényelt belőlem. És ez az önállóskodó tendencia a mai napig megvan benne. egyedül eszik első perctől kezdve, egyedül öltözik kb fél éve, és mindent egyedül szeretne csinálni.
Hencsi, nani, jertek csak! :)
Szépséges ez a kissrác :)
Megjegyzés küldése