Aszonták ma a kisboltban, hogy öröm rám nézni, mert mindig mosolygok és hogy milyen türelmes vagyok a gyerekeimhez, pedig biztosan nincs könnyű életem.
Aztán hazajöttem és a nemvárt bóktól megvidámodva oly mértékben empatikus lettem, hogy még a kenyérsütőgépnek is segítettem dagasztani.
7 megjegyzés:
Kellenek az ilyen léleképítő megjegyzések:)))Utána mindjárt szebb a világ!
Ma reggel én is rém büszke voltam magamra, mert a vérvételen a csaj nem hitte el, hogy már a harmadikat várom. szerintem még fiatal vagyok a harmadikhoz:))) Höhöhööö:))))
Nem szerintem, hanem szerinte. Ennyit rólam:)
:))))) mindegy, én értettem elsőre is. :))))
Úgy látszik, most már tényleg gyün a tavasz lélekben is. :)
:) azt tudtam, hogy Te érteni fogod:)
Hol is található pontosan ez a kisbolt? Hátha még maradt ott nekem is a bókból, akár még fizetnék is érte!:)
"kisbolt"
Ezt az előbb találtam egy március 7-i bejegyzésben a neten. Nem ismerős a helyzet?
"Tegnap egy boltban egy kb. 4 éves kisfiú állt a pénztárban előttem az anyukájával. A kisfiút Hunornak hívták, s egyszer csak úgy magától a következőt kezdte el énekelni: "A helyzet biztató, a helyzet biztató..." Tündéri volt. Úgy feltöltődtem tőle, h. csoda, s a fülembe mászott a szöveg és dallam. Még ma is ezt dúdolgattam."
Üdv: Andi :)
Az írásaidból ismerlek csak, de pont azért szeretek HOzzád betérni, mert mindig olyan derűsen írsz. Tehát nem is értem, hogy miért csodálkozol egy ilyen megjegyzésen:-)
Megjegyzés küldése