Hunornak sikerült megkapnia élete első cserdítős sallerét, amire nem vagyok büszke, hirtelen zsigeri méregből és kétségbeesésből született. Kisbence nálunk vendégeskedett és elsőszülött szememfénye a találkozásaikkor lemegy kutyába és idétlenebbnél idétlenebb produkciókkal bírja nevetésre (egészen pontosan saját magából csinál hülyét, ahhoz, hogy kiröhögje. így szórakoztat. tudom, van még mit csiszolnunk.). Úgy tűnik, az összes bevethető eleséseit előadta már, így nem maradt egyéb hátra, mint Bigi csesztetése. Éppen abban a pillanatban léptem be a szobába, amikor Hunc Bigit lábra állította, majd elengedte, Biggernyúl meg engedve a fizika törvényeinek, hatalmasat zakózott a nappali kövén... szerencsére nagybaj nem lett, Bigi is ütésálló.
Azóta egyszer felült (majd ismét eldőlt, mint egy krumpliszsák), később pedig sípolókacsa vigyorgással kérésünkre búcsút integetett az apjának. (biztos sokkot kapott... )
és ez volt a blogsptos 200. bejegyzésem. eztseígyképzeltem.
és ez volt a blogsptos 200. bejegyzésem. eztseígyképzeltem.
8 megjegyzés:
Lehet h én kettőt adtam volna neki zsigerből. Mármint a sajátomnak. A tiédnek nem :D
Az a bizonyos anyai nálam is elcsattant volna ebben az esetben.
(bocs, amikor kerestél, nem vettem észre, mert a kocsiban maradt a telefonom...)
Jóvanelőfordul, na. Puszik. Boldog 200 :)
Erről eszembe jut,h régen, amikor vigyáztam gyerekekre, és volt köztük egy kisfiú, akire senki nem vigyázott szívesen. Heves volt, meg agresszív. Amikor láttam,h kezd elborulni, magamhoz húztam, és átöleltem, sőt még azt is mondtam neki,h szeretem. Na, azóta is kenyérre tudom kenni. Csak ennyi kellett neki. Lehet, ezt nem kapta meg otthon.
Dominika, teljes mértékben igazad van, és tudom, hogy nekem kellene az "okosabbnak" lennem és meg kellene "szeretgetnem" kisbencét, aki tulajdonképpen tényleg csak erre vár. És alapvetően egy nagyon okos és talpraesett kisklambó, leszámítva az elviselhetetlen izgágaságát, amit pontosan azért fejlesztett ki, hogy végre valaki foglalkozzon vele. :/
Egyelőre még nem megy... :/
Gondolom Hunor meglepődött és elgondolkozott. Sajnos van ilyen hogy az ember először reagál utána gondolkodik.
Gondolom megbeszéltétek ő meg elfogadta, hogy azért a tesó (vagy bárki más) egészsége kicsit fontossabb, mint hogy ő produkálja magát.
(ha nálunk van, a legnagyobbal egykorú barát, a kicsiket kizárják a szobából. Ők meg nem értik.)
Ildikó
a pedagógia alapeleme a szigor :)
http://www.youtube.com/watch?v=Wr95js7flyU
myway, ezt most nagyon köszi! (és btw az egyik naaaagy kedvencem is ♥)
Megjegyzés küldése