2011. június 26., vasárnap

Istenek itala

Nemhiába, a nyár esték (délelőttök, bográcsozások, délutánok) közkedvelt és üde színfoltja a rozé bor, egy bizonyos fajtája, kiccsaládunkban abszolút életmentővé lépett elő.
Történt vala, hogy pár napja, a nagy forróságok idején, az egyik lízingelt alfa-lányunk, akinek teje a házi sajtkészítésünk alapjait biztosítja, kedvetlenül, szomorkásan kullogott be utolsóként a legelőről. Beállt ugyan a fejőállásba, a napi mennyiséget teljesítette is, de bele se dugta az orrát az előtte heverő takarmányba, és miközben türelmetlenkedve érkeztek a többiek is, ő csak tovább támasztotta lihegve az istálló falát.
Véletlen szerencse, hogy aznap este itthon volt a ház ura, és sikerült konzultálnia is nagyállatos baráttal, így a diagnózis is viszonylag hamar felállítódott: bezabált, felfúvódott. A házi praktika erre igencsak vicces: borban feloldott élesztővel kell megitatni a delikvenst. Modern korunk háziasszonyának csak porélesztője akadt a kamrában, a gazdának meg csak a fennemlített jóféle bora, így Foltos virágszálunkat az élesztős bor elfogyasztása után komoly életmódtanácsokkal láttuk el: kapja össze magát reggelre, mer’ ha nem, a bőréből ágyelő lészen. (persze aggódtam, meg bögyörgettem azt a konok, busa fejét, hogy térjen vissza a nagyútról, melyre véletlenül rátévedt)
És végre egy sikertörténet: reggelre hatott az áfium, Folti visszatért a kecskeördögök világába, amelynek azóta is aktív tagja. (a borból meg beszereztünk egy kartonnyal mindannyiunk örömére)

(erről meg a tyúkjaim jutottak eszembe, akik a meggyszörpnek való, tokajiba beáztatott meggyszemek megbuggyant tetejit kapták meg kora délután, este mindannyian félig lehunyt szemhéjakkal, alfában pihentek, és a tojáshozamukra nem volt túl jó hatással: másnaposan csak 60 százalékosan teljesítettek)
 
Copyright 2009 Cucka blog. Powered by Blogger
Blogger Templates created by Deluxe Templates
Wordpress by Wpthemescreator