2011. augusztus 31., szerda

Uccsó dokkerlátogatás

Közkívánatra és a lelkem megnyugtatására (mer' ezidáig olyan szépen vezettem a várandós-naplóimat),  nekifutok akkor még egyszer.

Tegnap késő délután Zsigmond-nézőbe indultunk volna. Előtte azonban Kismici kisasszony úgy döntött, közelebbi kapcsolatot létesít az udvarunkon található murvával. A nagyreményű találkozás oly jól sikerült, hogy apjuk a karjában hozta be egyetlen leányát, aki ezalatt a 20 méter alatt mindent vérrel borított be, üvöltött, hogy a fél falu a kapunk előtt toporgott, és első pillantásra nem is igazán tudtam megállapítani honnan is vérzik. (főként nem a zuhany alól... aztán megtörölgetve kiderült, hogy a bal ajka felett egy félcentis területen kinyílt a bőre, mint a tubarózsa és mint megtudtam a ház tanult emberétől, konkrétan azon a részen kétféle hámréteg találkozik, ezért is vérzékeny ennyire).  Elég lassan csillapodott a vérzés, kicsit még tanácskoztunk is, hogy a gyereksebészet vagy az eredeti tervekben szereplő nőgyógyászati rendelő legyen az úticél, végül maradtunk az originálnál, mivel Lédi Dömper is megnyugodott, már csak hasadt ajka és néha szivárgó vére emlékeztetett az új ismeretségre. (és továbbra sem tudom elképzelni, hogy ez a hasadék nyomtalanul el tudjon tűnni, bár szemmel láthatóan is gyönyörűen gyógyul, hihetetlenül van kitalálva ez az anyatermészet)

A rendelőben megtörtént az ilyenkor szokásos tenyésztés levétele is, melynek során rádöbbentem, hogy én tulajdonképpen nem is akarok szülni. Azaz de, nagyon is, de ez az egész történet immáron kezdi az elkerülhetetlen kategóriát súrolni, és én az ilyen végérvényesen eldöntetett dolgok alól, általában zsigerből tiltakozom. Nem mellesleg meg egyre jobban előtör belőlem a félelem, meg a szokásos kettősségem szerves részeként: a várakozásos izgalom is.

Készült még egy búcsú ultrahang is, ZsiguBigu kicsit nagyobb elődeinél, de most sem kell óriásbébire gondolni, max 3 és fél kila körüli lesz a végső saccolt súlya. Ha végig bennmarad. És jelen állás szerint olybá tűnik, neki sem akaródzik hamarabb kibukkannia a napvilágra. Mint már említettem, külső-belső kapuk szorosan csukva, néminemű felpuhulásnak sincs sehol nyoma.
Számokban bötükkel:

Zárt méhszáj, megtartott portio, álló burok. Norm. tónusú uterus, előlfekvőrész a bemenetben jól illeszkedett magzati koponya. Egy magzat koponyavégű hosszfekvésben.
BPD: 95 mm
TAD: 93 mm
FL: 73 mm
Becsült súly: 2990 gramm. 

Dg: grav 36+1

Végül a sikeres napunkat a Kisrigóban zártuk egy össznépi palacsintázással. Najó, én még egy tejszínhabos marlenkát is lecsúsztattam Zsigmond királyfinak. A megnyugtató haladékért cserébe. (és Kismicire való tekintettel, meg az áttekinthetőség kedvéért ma létrehoztam egy újabb kategóriát a blogban "baleset" címszó alatt)

A bosszú

Reggel óta kisebb-nagyobb megszakításokkal kreált remekbeszabott és enyhén hatásvadász posztomat, -melyből kiderült (volna), hogy Zsigmond köszöni szépen, totálisan jól érzi magát odabent, jó szorosan magáracsukva külső- és belső ajtajait és nagyobb, mint elődei, hogy majdnem meghiúsult a dokilátogatás, mert indulás előtt éppen kettő perccel csókolta Kismici kinyíltszájúvá az udvari murvát-, egy kóbor áramszünet örökre az éterbe tüntette. Pedig volt vér is benne, meg könnyek, meg izgalmak bőséggel.(sőt, száraz tények is)

Hiába, a blogspot sem lehet tökéletes.
 
Copyright 2009 Cucka blog. Powered by Blogger
Blogger Templates created by Deluxe Templates
Wordpress by Wpthemescreator