2012. május 3., csütörtök

líbszter lett a blogom

Egy slendrián nőszemély vagyok, az odázgatások nagyasszonya, így most az egyszer megragadom a gyermekeim alvó pillanatát és még melegében továbbadom a tegnap késő este kedves szavak kíséretében érkezett blogdíjat Diustól. Köszönöm a rámgondolást!

A díj átvevése-továbbadása a szokásos kritériumok egyike szerint történik: magunk helyett ajánlhatunk további 5 kedvenc blogcsemegét, a kikötés azonban jelen esetben annyi, hogy ezen blogok rendszeres olvasótábora ne haladja meg a 200 főt.

S ha ez még mindig nem lenne elég, újabb 5 titkot is el kell árulnom magamról. Ez lesz a nehezebb, hiszen lassan már nyitott könyvként lebegek a világháló bugyraiban.

1. nem szeretem a tollas jószágokat. Éveken át dolgoztam állatorvosi rendelőbe s egy esti műszak alkalmával, amint lefogtam egy galambot vérvételhez, heves hányingert éreztem. Kivert a víz és azóta nem bírok tollat érinteni sem.

2. szeretek szervezni-izzani-égni ezer fokon. És félek az ezt követő mélyrepülésektől. Hogy nehogy egyszer végleg lent ragadjak. 

3. a szüleim építészmérnökök voltak és a családi házunk udvara általában úgy nézett ki, mint egy építési terület. Kislányként régész akartam lenni és képes voltam napokon át túrni a  sódert, mert hittem abban, hogy kincset találok. (igen, már akkor is sok mesét olvastam)

4. még díjat is nyertem balekságom történetével: általános másodikban egy barátnőm versenyre hívott: ki bírja/meri tovább tartani a nyelvét a téli mínuszokba az egyáltalán nem eu konform fém hinta vasán. Természetesen nyertem, aztán megnyertem még egy újabb órácska vason-lógást is, amíg elő nem sikerült kerítenie a jóidösanyámat, aki öngyújtóval felmelegítette a csövet, hogy leolvadjon róla a nyelvem.

5. ma megvettem életem első lottószelvényét. a szőkenők prominens képviselőjeként a hatos lottón hét számjeggyel próbálkoztam. igen, egyetlen kiskockában (rubrikában, minek nevezik azt?) a héttel.

S akiknek továbbadnám, a teljesség mindennemű igénye nélkül, hiszen vannak olyan zárt blogok is, ahová küldeném, de az eredeti koncepciót továbbvíve, annak nem igazán lenne értelme:

Anyus, aki cinizmusával, hol megnevettet, hol elgondolkodtat, de semmiképp sem tudok közömbösen elsétálni mellette. Szeretem az intelligens öniróniáját, az őszinte érdeklődését, az aprócska fullánkjait. Üdítő.

Micka, aki testvár-barát-keresztmámi-anya-anyós-támasz egy személyben. Aki már nagyon várta a tavaszt és végre már a  tulipánjai is pompáznak.

Borbarátném, akitől régebben nagyon féltem, aztán lépésenként megismertem és láttam méltósággal földön feküdni, ahogy csak nagyon keveseknek sikerül. Mára már a legnemnormálisabb gondolatomat is meg merem osztani vele. S ha egyszer majd megnyerem a hatoslottót, ő lesz a mi Marijjánk a hasziendáról, és ígérem akkorra beszerzünk egy nyalka kertészlegényt is.

Motyi, a kis cinegemadárka, (az egyetlen tollasjószág!), akinek a gondolatait, a rá- és meglátását szeretem.

És végezetül álljon itt egy férfiember neve is, ő Szittyazoli, aki ha kell süt-főz és kipróbált recepteket oszt meg, máskor elgondolkodtató megemlékezéseket ír. (és ő volt az első bátor és hős ellenkezőnemű, aki idemerészkedett és még hozzá is szólt a bababüfiktől nem mentes rózsaszín világomhoz.)
 
Copyright 2009 Cucka blog. Powered by Blogger
Blogger Templates created by Deluxe Templates
Wordpress by Wpthemescreator