2012. november 16., péntek

költői kérdés

Az esti lefektetés miért csak velünk húzódik el idegtépő végtelenségig? (ha bébiszittyó vigyáz a gyerekeinkre, a kisbüdösek, igen, mindhárman!, legkésőbb 9 óra nulla-nulla perckor már az igazak álmát alusszák, és nem, nem jönnek ki kétpercenként, hogy éhesek/szomjasak/pisilniük kell/csak-még-egy-utolsó-mese vagy esetleg árulkodni, hogy egyik gyermek piszkálja másik gyermeket)

Persze, a dolgok kiegyenlítődnek, meg lesz a böjtje is az esti kettesbenlétnek, Bigi kihagyja az éjfeles tankolást, ehelyett fél kettőkor úgy ébred fel, mintha reggel lenne, mosolygósan tettre-készen, aztán addig csattog éjszakai magányában, míg Hugit is éberré tapicskolja, aki piros sárkánynak vizionálja kisöccsét (mit szív ez a lány?), és meggyőződése, hogy A bogarak ante portas vagynak, ezért nem hagyhatjuk el a gyerekszobát. De valamilyen oknál fogva bent sem maradhatunk. Éktelen sikításos sírásában köhögőrohamot kap, -s hogy hajnal 3-kor is mennyire ura vagyok a  helyzetnek-, csöndben megkérem őt két öklendezés közben, hogy ne hányjon le, nincs baj, közben óvatosan leteszem az ölemből, megígéri, hogy már jól van, nem sír, nem hány, fölemelem és telibeborít egy kis emésztés alatt álló vacsorával. Majd elnézést kér. A világ legtermészetesebb módján.

(nem, Bigi nem tapicskolt bele és hajnal 4-kor már tényleg mindenki aludt. egészen reggel 7-ig)
 
Copyright 2009 Cucka blog. Powered by Blogger
Blogger Templates created by Deluxe Templates
Wordpress by Wpthemescreator