Önmagunk régi fővárosi életét ismerve, még mindig lógnánk egy kétéves stratusszal, ám itt, kisfalunkban szűkebb átmérőjű az a bizonyos rosta lika, könnyebben kitűnünk az állandó (el)bliccelésünkkel.
Így aztán tegnapelőtt LudMinkán is elkövettük az állapotfelmérést. Most már számosítva is van, egy darab 26 hónapos, 12.8 kilós, 84 centis lányom, akinek 53-as mellbősége van. Tűrhetően volt hajlandó kommunikálni is, igaz a válaszaira várnunk kellett, amíg sikítva lefutott párszor a felnőtt rendelőig és vissza.
Szerencsére most csak egyszer csúszott ki a száján valami káromlás féle, ugyanis azt felsőfokon űzi, olyanokat mond, hogy a hátunkon a szőr is feláll. Igyekszem levideózni és nem kiröhögni, amikor teljes átéléssel szónokol, hanem következetesen jó útra téríteni. (persze ez a lehetetlen kategória, bár napjában jó sokszor halljuk, általában a legapróbb kicsi bosszúságra is így reagál: "pissaka", "pukaka", és mindenki "ülye", valamint "pöcsös". így). Még jó, hogy van egy nagytesó, akire mindez ráfogható.
