A gimnázium évei óta tudom, a genetika érdekes és komoly dolog. A gyerekeink születése óta meg már azt is tudom, hogy fölöttébb szórakoztató és olykor torokcsiklandozóan vicces is tud lenni.
Hát nem?
(balszélsőn: 3 éves kiscucka édesapjával, jobbszélsőn 3 éves kismici fivérével)
(azt meg már tényleg csak a zárójelek zárójelében, hisz annyira közhelyes klisé, hogy nincs is annál szívetmelengetőbb, mint gyermekeink egy töredék mozdulatában, egy pillanatnyi gesztusában fölfedezni szüleink-nagyszüleink rég elfeledettnek hitt mimikáit...)
