2012. május 13., vasárnap

Ó, idők, ó, erkölcsök!

Van most egy ovibamenős Micikedvencem. Kisbogár keziben "Gyegye" esőkabátja, melyet hősiesen cipelt, széllel-esővel szemben. Igaz, az ötperces oviba jutás, így negyed óránál is hosszabbra húzódott, de megérte. Mici öröméért, ahogy a saját szavába vágva  ecsetelte, hogy mennyire esik az eső, és hogy végig ő hozta a kabátot és Gyegye öröméért, aki nem győzte köszöngetni Minkának, hogy elhozta a villám mekklínesét. És így meg perszehogyhogyne hogy az ő oviscsoportjában kezdhet majd jövőre. (ez amúgy szituációnként változik napi többször)


A kánikulai napok egyikében oviból jövet kikanyarodtunk a játszótérre. A tér mögött fut a falu kis patakja és amióta itt élünk, majdnem minden játszóterezést a patakba való kődobálással zártunk. Miközben Zsiggert próbáltam pár babakocsis körrel átjuttatni álomföldre, az alábbi képre lettem figyelmes. Igen, naruralista gyermekeim papucsukat-szandáljukat levetve, bokáig a meglehetősen hideg patakban gázoltak. Számomra éles a kontraszt: bő két éve még a bekerített paneljátszótér homokozójából szedegettem a dekkeket és a használt fecskendőket, most meg freestyle-ban nyomulnak a természet lágy ölén. (hogy mennyire jó dolguk van, édes Istenem!)


Szakadár blogger

Mióta pezseg az élet a tanyán, be kell látnom, nem sok kedvem időm marad az internetes tudósításra. Harmadik napja elkezdtük a kecskelányainkat fejni, nem kis logisztikát igényelő feladat.
Egyrészt én egy baromi kényelmes helyzetben élek, reggelente apjuk indítja a napot, kakaó- és kávé ügyekkel, én csak akkor kapcsolódom a rendszerbe, amikor ő és hőnszeretett Kismicije már odakint tevékenykedik: állatokat etet, ereszt ki a legelőre, mindeközben én Hunort oviképessé alakítom és elsimítom a  konyha romjait. (igen, és megkávézom a gép előtt). 
Namármost, másrészről a fejéssel totálisan felfordultak a reggeleink, teljes stábbal megyünk ki állatozni, (kivétel ezalól a lusta Nagyfiam és az ekkor még az igazak álmát alvó Kisfiam), én mindazidáig még a reggeli kávémon sem vagyok túl, eléggé homályosak is így a körvonalak, és sztendbáj üzemmódban próbálok harcolni az elemekkel. (főként az újabb nagyonsokszor ébredésekkel teletűzdelt fognövesztéses éjszakák óta) Egyelőre még a lájt fejést gyakoroljuk, azaz napi egyszer, reggelente fejek, napközben dedeikkel legelésznek együtt, éjszakára azonban már különzárva tejtermelnek a lányok-asszonyok. Napról napra egyre nagyobb a hozam, tegnap már került másfél litykónyi szappanba is, a gyerekek újra kecsketejes kakaót isznak és hosszú hónapok óta először csinálhattam sajtot is. (be is rozsdásodtam rendesen, úgy izgultam, mint szűzlány a nászéjszaka előtt, kezem-lábam remegett, még telefonos segítséget is kértem, persze aztán minden működött és már teszteltem: még mindig jóféle sajtokat gyártok) 
Gazdagodtunk egy újabb tapasztalattal is: Váltó lány, aki a sajtgyártás egyik alappillére volt tavaly, idén kiállt a csatasorból. Mint kiderült, itt is érvényes egyfajta parabolikus rajzolat: évről-évre jobban tejelnek, könnyebb őket fejni, ergo beérnek, majd a csúcsra jutva (ez volt nálunk a tavalyi év), hirtelen összezuhannak-megöregednek, így most a tavaly 3 és fél litert adó Váltina, idén félműszakban 4 deciket produkál. S hogy mi ilyenkor a teendő? jó kérdés. Első körben, mivel nálunk rehabilitáció van, megvárjuk a totális elválasztás utáni mennyiséget, majd mert szinte már családtag, ősszel kap egy újabb esélyt a jövő évre. (és nem ez a megszokott, a bevett gyakorlat ilyenkor az öreglány eltávolítása az állományból, pótolva őt lányaiból, mert azok általában öröklik a jóféle génkombinációkat. nos, ezt azért bebiztosítottuk: van egy egyéves, ősszel bepározható és egy kéthónapos hamvas kisjerkéje, ő jövőre pároztatható)
Ezen elv alapján idén Sárika van a csúcson, félállásban is másfél litert termel. 

Az ágyások kigazolásával egész tűrhetően haladok, napi egyet kikaparok, majd megérdemelten elszopogatok egy citronyos gösszert a nyugágyba. A kezeim meg... hááááát, nem szokta a cigány a szántást. A bal kezemen szép hosszú körmök, a használt jobb meg mintha nem is az enyém lenne, beszakadt és elszíneződött körmök (rövidre reszelve), cserzett és repedezett bőr. Meghasonulás ez a javából.

Az izomlázzal egybekötött állandó derékfájással pedig igenis lehet együtt élni. (és az ínhüvelygyulladással is)
 
Copyright 2009 Cucka blog. Powered by Blogger
Blogger Templates created by Deluxe Templates
Wordpress by Wpthemescreator