2011. december 12., hétfő

Kismici kettő

Sosem fogom elfelejteni azt az ultrahangot, amikor megtudtam, hogy lányunk lesz. Emlékszem a doktor szavaira is (nem lehet minden alkalommal fiút csinálni), és emlékszem a félelmeimre, a vívódásaimra, hogy egy fiú után ugyan mihez is fogok kezdeni én egy lánnyal?! És nem felejtem el azt az éjszakát sem, amikor hosszas vajúdás után végre megérkezett közénk. Varázslatos, feledhetetlen érzés volt. Egy csoda volt a születése, egy hétköznapi álom beteljesülése.

Nehezen csiszolódtunk össze. Féltem tőle. Féltem, hogy elrontom, hogy túl kemény leszek vele, vagy  éppen hogy túl elnézően kezelem majd. Anyám túl magasra tette a mércét, szorongtam attól, hogy még a közelében sem fogok tudni érni. Az első hónapok óvatos tapogatózással teltek. Az igazi áttörést a diagnosztizált ekcémája hozta. Ekkor mertem igazán, -teljes lelkemmel átadva magam neki-, szeretni őt. 


Kismici a kislábujjától a feje búbjáig ízig-vérig nő. Egy kemény, harcias amazon cicalánybőrben. Roppant simulékony, türelmes és hihetetlen logikával rendelkező, kicsi érzékeny gyémánt. Tizenkétésfél kiló tömény báj, dacos önfejűség, kőkemény akarat. Köbö 3 hónapja csont egyedül öltözködik, mindennemű segítség nélkül. (Igen, zoknit is, cipőt is, igen nadrágot és fölsőt is. Átlag napi háromszor. Nem, a pelenkáját még nem tudja egyedül felvenni. És itt a még-en van a hangsúly.). Mindenevő és mindenivó, előnyben részesítve a húskészítményeket, kicsit háttérbe szorítva a gyümölcsöket.
A természetes úton történő érkezésével egy ismeretlen oldalammal szembesített és vaskos mankóval támasztotta alá rég elveszettnek hitt önbizalmam. Szeret, bújik. Ölelem, csodálom. Az én szerelmetes kistündérem...

Kidőltek

A nagy volumenű ünnepségről talán majd este, lábjegyzetként inkább megemlíteném a csodásnak egyáltalán nem mondható éjszakánkat. Korán feküdtünk, korán elaludtunk, hogy aztán még éjfél előtt vigasztalhatatlan Hunor sírásra ébredjünk. (elsőszülöttünk sírás technikája számomra roppant félelmetes, mert kezdi azzal, hogy elfelejt levegőt venni, majd folytatja a süvöltést köhögésig-fuldoklásig, különös alkalmakkor rókáig kitartva a magas cét...) Szerencsére, már beszél, így megtudhattam, hogy a jobb füle (füle??! OMG) fáj. Fájdalomcsillapító szirup, fülcsepp, orrporszívózás, mert nem akarja fújni a büdöse arra hivatkozva, hogy nem tudja, és tényleg nincs produktum a nagy kapacitású porszívancs ellenére sem.
Bigulka Darth vadereset játszott, szörcsögött és fújtatott, majd diszkréten ugatott párat, aminek a vége szintén egy laza kisvukot eredményezett, közvetlenül a két mellem közé. 
Aztán még volt zokniba bújtatott sómelegítés a fájó fülre, ágymegemelés a fuldokló- és levegőt nemkapónak.
Mindeközben a vellanykapcsolgatásokkal és emelkedett hangorgánumú szócsatákkal bővelkedő performanszban Kismici az igazak (és a születésnaposok) álmát aludta.

Reggel doktorbácsis kezdés, mert az éjjeli ügyeleti telefonkor jól megijesztettek, hogy a nagyonkicsiknél (3 hó alatti babáknál) a hörgőgyulladás egyszercsak átcsaphat tüdőgyulladásba. Igen, a láztalanság és vidámoskodás mellett is. Biggernyúl tüdeje tiszta, hörgőgyuszkója van, marad a konzervatív terápia: orrszívás, Hustagil balzsammal kenegetés és kiegészítésként fodormentával párologtatunk. (garantált az átható fogpasztaszag az egész házban)
Hunor füle tiszta, mára szabadnapot kapott az oviból, de holnap, ha nem lázas és nem fájlalja akármi-bármijét mehet.



Ma délben nem kellett könyörögnöm azért, hogy aludjanak...

Advent harmadik vasárnapja

A pénteki ovis kézműves-foglalkozás hozadéka ez a Hunor saját kezűleg alkotta papírangyalka az adventi koszorú közepibe. És milyen találó. 


A harmadik vasárnap angyala 
Advent harmadik vasárnapján egy fehér ragyogó angyal jön le a földre. Jobb kezében egy fénysugarat tart, amelynek csodálatos ereje van. Odamegy mindenkihez, akinek tiszta szeretet lakik a szívében, s megérinti fénysugarával. Azután a fény ragyogni kezd az emberek szemében, s elér a kezükhöz, lábukhoz és egész testükhöz. Így még az, aki a legszegényebb, legszerencsétlenebb az emberek között, az is átalakul, s megszállja a béke, a tiszta szeretet és a boldogság érzése.

Pamparararamparam

Ígérem, egyszer utol is fogom érni a napjainkat, lesznek fotók, meg élménybeszámolók is a közös szülinapról, most kicsit ledöntött a lábunkról egy kis hörghurut meg egy kis fülgyuszkó, kinek mi jutott. Hangulatfokzóként egy fülbemászó napidal:


 
Copyright 2009 Cucka blog. Powered by Blogger
Blogger Templates created by Deluxe Templates
Wordpress by Wpthemescreator