Nem titok, évek óta virtuális kertészkedem. Jókatona vagyok, megbúvok a hátsó sorokban, végzem a rám mért feladatokat, néha hangot adok nemtetszésemek, máskor átvágom a gordiuszi csomót. Névtelenül könnyű.
Nem tudom, melyik korcsoportból kerül ki a legtöbb virtuális játékos (csak sejtéseim vannak), így csak reménykedem, hogy bölcs meglátásaim miatt szavaztak meg céhtársaim elnöki pozíciót nekem, és nem a soraim mögül kiérezhető évek száma miatt.
Vasárnapi csendélet van, túl egy rubintrékán, amit kettecskén szerettünk volna Hunorral a kicsik alvásidejében abszolválni, hogy szépek és csinosak legyünk. Miután megkaptuk a lelkifröccsünket RR-től, hogy erősek vagyunk és ügyesek és mi látjuk őt, de ő nem lát minket, ergo lehetünk akármilyen bénák is, de ne hagyjuk abba, ezen Huncos be is pörgette magát (de hol lát minket? benne leszünk a tévében? rékanéni itt lesz velünk? és azt akarod anya, hogy olyan hajad legyen, mint neki? -na, ezt aztán végképp nem tudom, miből következtette ki... cirka 43 kérdés egyetlen perc alatt) Az első szakasz (20 perces), második bemelegítő percében adtuk fel mindketten és döntöttük el, holnap lesz a nagy nap, amikor elkezdjük. Bár Hunor szerint, már ettől is nagyon erősek és izmosak lettünk.
És ma még bűnözök, sütöttem egy szekérderéknyi túrós pogácsát is. Egyáltalán nem ápdétet.