Az, hogy nem mindig egyszerű az életünk, -nem újság.
Az, hogy szeretjük önmagunk életét olykor/mindig még eseménydúsabbá tenni, -az sem.
Nadehogy, a férjek gyöngye hazaállít 5 darab 1 napos kulcstartóméretű kisnyúllal, melyek árván maradtak és hozzápróbálja az aktuálisan alfa-anya szerepet betöltő nyulunkhoz, de valahogy juszt sem akarnak összeszokni, majd mikor kérdőjelekkel az arcomon valami érdemleges választ várok a hogyan tovább?-okra, mert rínak a kicsik, nem szól, csak fölcipeli őket egy baba szappanos dobozban és a továbbiakban a lelkiismeretemre bízza a választ! (és közben Hunor már skandálja a lépcsőfordulóban, hogy Anya fogja szoptatni a kisnyulakat)
Igen, ismét dezsavü. A gyerekszobában, -igaz, most nem a járókában, hanem egy aprócska dobozkában egy gyermekkori pólyába bélelve- szundítanak a kétóránként jólevő, egyszerre 2,5 milli kecsketejet beszlopáló árvácskák.
Feladom önmagunk megértését.
