2012. március 28., szerda

Foltos

Folti leányka bakborja is világot látott ma reggelre, -ezennel véget is ért a szülőszobás sorozatunk  erre az évre-, nem kevés kétségbeesést és riadalmat okozva gazdáinak. 
Egyrészt ez a  kecskeleányka két teóriát is földbe döngölt: az egyik, hogy az állatok nem híznak a vemhességük alatt (még mindig úgy néz ki a boldog kismami, mintha legalább még egy kiskecske bennragadt volna), a másik, hogy a zöldségevők alapvetően slimek. 
Másrészről meg aggodalomra adott okot, hogy az óriás bakfia, földi nevén Foltos, órákon át nem tudott/akart négy lábra állni, csak fájdalmasan mekegett. Természetesen szopni sem tudott/akart, csak keservesen mekegett. Az embergyereksírásra hajazó fájdalmas és keserves mekegés pedig szívszorítós tüneteket tud okozni anyai  berkekben. 
Ott nyugtalankodtunk mi lányok, a Folti, a Kismici meg én, és riadtan bátorítottuk KisFoltos esetlen próbálkozásait, Mici dödörögve simogatta, én nyugtatgattam a mamit, mámi idegesen böködte és nyalogatta orra-orrabukó kisgidáját meg Kismicit, mikor melyiküket érte.

Estére már jobb lett a helyzet és remélni tudom, hogy a Jóisten most megkíméli Foltit egy újabb veszteségtől. (a tavalyi kiskecskéje elpusztult, akkor került hozzánk környezetváltozás címén, szigorúan terápiás céllal, mert napokon át mekegve kereste gidáját, aztán az őrület jelei mutatkoztak meg rajta: egész nap fejelte az istállója oldalát...)


A házi lódoktorunk szerint szervi elváltozása nincs (persze, ez még nem zár ki semmit sem), inkább méhen belül vagy szülés közben nyomódhatott meg akár egy ideg, ami pár nap alatt magától gyógyulhat.
 
Copyright 2009 Cucka blog. Powered by Blogger
Blogger Templates created by Deluxe Templates
Wordpress by Wpthemescreator