2012. február 27., hétfő

Welcome to the jungle!

Példaértékű is a nettelen lét (végső összeomlás by asztali pc,  szerencsére minden menthető volt, talán most már tényleg tanulok belőle és az évi 100 fotó/gyerek előhívásának menedzselésére több gondot fogok fordítani, ámen), de nekem ez nem megy. A gépem elszállítása délutánján Hunor még kellő cinizmussal kérdezte, hogy "és este mit fogsz most csinálni anya, hogy nincs géped?", ám a második napon már eszébe jutott, hogy "lent van a régi, hozzuk azt fel, nézzük meg hátha működik, s végül a harmadikon tükörrel szembesített emberábrázolással hozta tudtomra, hogy sok vagyok neki. (képek később, mert a beste kölke még az oviba is bevitte a nem túl előnyös föstményeket. Amúgy nagyon vicces képek ám: konszolidált testfelépítésű Apuka, kerekfejű vigyorgó hasonlótestű Huncika, és egy nagy nyitott száj-égnekállóhajú, teljes teste egy nagy fej Anyuka) Feltehetőleg minden családtagunk legnagyobb megelégedésére, ma kisebb buccanók után, újra rácsatlakozhattam a mátrixra.

Aztán délelőtt meglátogattunk egy gazdát, az erdőn talált pár hete egy süvöltő malackát, aminek kilőtték az anyját. Feltehetően orvvadászok. Magához vette és fölszoptatta tehéntejjel. Most már akkora, mint egy süldő yorkie, vele osztozik a kályha előtti pokrócon is.  Barátságos állatka, bár kéz-szelídnek semmiképen sem nevezném ezt a csíkos malacot, aminek Dani lett a neve. Kétszer megdöfködte az én kezem is, állítólag vigyázni kell vele, mert már most is harap.


Így kerül a (vad)malac az asztal helyett a konyhába. És minő véletlen, hogy nem hozzánk. (asszem, a megtalálása idején éppen über-antiszociális korszakomat éltem, így Apjukkal még a kérdésig sem jutottunk el, a befogadását illetően)


(S amiről még szeretnék írni, a teljesség mindennemű igénye nélkül:  szemes Minka, tél elüldözése ovis módra. kicsibááá, blogdíj)
 
Copyright 2009 Cucka blog. Powered by Blogger
Blogger Templates created by Deluxe Templates
Wordpress by Wpthemescreator