2011. szeptember 9., péntek

Anya, kezdődik!

A nagyfiam ma délben azzal fogadott az oviban, hogy készített nekem egy karkötőt. Hitetlenkedtem egy sort, de aztán az óvónénik segítségével, hamar fény derült a mikéntekre és akkora nagy piros pipa került a rég nem karózott elveim mellé, mely megtámaszt most jó ideig. 
Lesz nálunk egy vándorkiállítás, melynek keretében a szervezők ma látogatást tettek a helyi hagyományőrző óvodánkban is. S ha már jöttek, nem érkeztek üres kézzel, igazi kincseket vittek a legkisebbeknek: agyagot és nemezeléshez szükséges anyagokat, szénrajzokhoz való eszközöket, valamint szövéshez való textíliákat.
A kicsik bármit kipróbálhattak, szokás szerint, semmi sem volt kötelező. És az ezidáig minden közösségi kötelező alól ügyesen kibúvó nagyfiam most elsőként foglalta el a helyét a nemezelő asztal mellett és saját maga kútfőjéből merítve karkötőt készített nekem, sötétzöldet, mert olyanom nincs. És nagyon büszkén adta át, és én még büszkébben viselem, főként annak tudatában, hogy hazafelé még a használatára is kioktatott ("Anya, ez mindig-mindig rajtad kell legyen, fürdéskor is, csak törölközéskor kell levenni, és ha születik Zsiga, akkor is rajtad kell legyen, mert erőt ad!")

És annyira örülök, hogy Hunor esetében minden mehet a saját maga alkotta tempó szerint. Hogy semmi sem kötelező. És mégis megérik-beérik rá. És gondolok itt az átaludt éjszakákra, a beszédre, a szobatisztaságra, az óvoda-érettségre. És akár most a manuális dolgokra.

(és akit a cím megtévesztett és az alapján azt hitte, hogy szülünk, az most dőljön hátra és engedje el ezt a gondolatot még kb egy hétig:  a kiszemelt kórházban egy hetes felújítás van a szülészeten... itt addig nem lesz szüléstörténet, míg azt be nem fejezik!)
 
Copyright 2009 Cucka blog. Powered by Blogger
Blogger Templates created by Deluxe Templates
Wordpress by Wpthemescreator