Tegnap délelőtt eszméltem rá, hogy Mici mondatokban beszél hozzám, valamint mondatokban kérdez. Mindenről. (az ki? ez mi? mikor bo(lt)? ) És mindent ismétel. Főállású cukkernyúl.
Később pedig lerajzolta apját-anyját. (anyjuk leginkább egy hatlábú megborult bogárkára emlékeztet, apjuk örülhet, neki még nyak is jutott). Kettőnk között az a gömbölyded felhőszerű Apafej magasságban, a kicsibáááá, ami kulcsfontosságú figura, szinte minden rajzán visszaköszön. Még mindig bal kezes. Gyönyörűek a könnyed mozdulatai, ahogyan mindennemű erőlködés és koncentráció nélkül alkot. Szívmelengető nézni, lehetetlenség fotózni.