Nem tudom, mi a szösz ütött belém (tán csak nem kipihenődtem?!), de az elmúlt napokban csak és kizárólag csodálom őket. A Nagyot az eszéért, a pikírt humoráért, a Leányzót a belevaló vagányságáért, a Picit pedig a mindennapi óriásléptű fejlődéseiért. Ismerkedünk. Jó most. (azt még nem is írtam, hogy kis túlzással megindult: babakocsi mentén fölállt és pár méteren tologatta maga előtt. Mégiscsak utolsóból lesz az első!)
