Bigi születésnapját egy hajnalig tartó fergeteg partival ültük meg. Hála egy közösségi oldalas egész napos ugrálóváras nyereménynek és annak hihetetlenül szimpatikus és rugalmas üzemeltetőjének, a tizenakárhány gyermök számára az egész napos (le)fárasztás biztosított volt.
A Szent Mihály napi kecskepöri reggeltől fődögélt, persze volt bé menü is a gyöngébb gyomorral rendelkezők számára. És volt sokgyerek és sokfelnőtt és sokbor és sokpálinka és nagykoccintások és nagybeszélgetések és hajnalig tánc, amikor a kicsik már rég ágybazuhantak.
Készültek publikus gyerekfotók és kevésbé publikus elhajlós ölelkezős barátnősek.
És persze elmaradhatatlan volt a duplatortás megköszöntés, kis rásegítéssel Bigi fújta el az egyik gyertyát, Micike a másikat.
S hogy mit tud a miegyévesünk? Örökmosolyú és világbéke hangulatú, nyugodt és kiegyensúlyozott. Tökéletesen ejti anyjától eltanult tanácstalankodását (háááát), anyáz, apáz, ugat (vavava), és elhívatottan brümmögve tolja a kisautóit. (H)oppáz vagy tsütcs-öl, ha a pelenkásabbik felire tottyan és tökéletesre fejlesztette haladási technikáját, kúszik-mászik és minden mentén feláll és lépeget. A bútorokat körbetotyogja és a méretben megfelelő tárgyakat járássegítőként használja. Megeszi a virágföldet és a homokot, de alapvetően semmilyen élelem kapcsán nem jellemző rá a válogatás. Jólevő, pocsékul alvó. Azaz alszik ő, este 7-től éjféli langymelegig, aztán 2 magasságában fölébred és 5-ig elmatat. Fölül, kimászik, piszkálódik, körbejárja a házat, nem sír, gőgicsél, visszajön, majd egyszercsak kidől. Nem továbbig, mint hajnali fél 7. Napközben egyszer alszik, általában ebéd után, általában egy órásat, de van olyan is, hogy 4 órán át játszadozik álomföldön.
Finomtapintású, simogató, ölelős és bújós. Kiflibenalvós, továbbra is nyolcfogú, 74 centi 9300 grammos szuszmákmanó.
Egyszer pedig úgyis elfogyasztom desszert gyanánt őcukiságát.