2013. február 27., szerda

egy újabb tiszteletbeli óvodás

A tavasz tagadhatatlan közeledtével, egyre több kedvvel vetem bele magam a szabadtéri és netmentes életbe. (mondjuk, ebben egész komoly szerepe volt egy elkallódott számlának és a szolgáltató sávszűkítésének is... telefonról meg nem olyan, na, még a nagyonokos és nagyonszép és nagyonújról sem). Szívesebben viszem reggel én oviba a Nagyokat és Bigi uraság is egyre nagyobb érdeklődést mutat a kinti lét felé, mióta kétlábonjáróvá avanzsálódott. (ez konkrétan azt jelenti: behozhatatlan a teraszunkról, a járókelőket meg éles sikkantgatásokkal szólítja meg, s ha végül mégis becipelem, teljes testét hátrafeszítve földön fekve tiltakozik a diszkriminatív eljárás ellen. óóóó, hát még egy szunnyadó rebellis kölyökforma volt lánykorom minden álma!)

Ma reggel is boldog nirvánában* indultunk az ovi felé. A célobjektumhoz sikerült majdnem egyszerre odaérnünk (azaz a parkolóba egyszerre majd onnan a Nagyok közelharcot vívtak, hogy ki ér be elsőként az oviba, amiben az őrült szülők is részt vettek, Apjuk nehezítőtényezője a hóna alá csapott Bigger volt, az enyim meg a magossarkú csizmám, futásnál kifejezetten előnyös!), majd lelkemből szakajtott magzataim kitalálták (igen, mindhárom!), hogy ugyan maradjak már egy kicsit velük.

Bigul nem sokat gondolkodott, bevetődött az ovisok közé reggelizni a világ legtermészetesebb módján: 



A miovinkban -mint már oly sokszor említettem- hagyományőrzés éltetődik (ejj, de szép magyaros szót sikerült találnom),  így ünnepeink alkalmával ötletesebbnél ötletesebb dolgokat találnak ki. Tavaly ugye kicsihuszárunk volt, idén is előadnak valamit a gyerekek, és most a fiúk is lányok is kartonpapírra varrnak: a lányok pártát (Micicica egész lassan halad vele, hiába no, ő éppenmost pókember korszakát-  és sze-rel-mes vagyok Anya-ét éli), Hunor viszont önmaga türelmetlenségét meghazudtoló módon öltögette hosszú perceken át - a szemem láttára!- a huszársüvege címerét. 


 S hogy miért, illetve hogy kiért is nem halad Mickó pártája....



* ami nálunk úgy zajlott, hogy Hunor és Minka más és más szülővel szeretett volna óvodába menni, ezért hangorgánumukat és mindennemű más eszközüket is bevetették, majd végül Mici kis kört tett Apjukkal egy munkázós címen, Bigi az ő társaságukat választotta, Hunor pedig futóbiciklivel és velem óhajtotta abszolválni azt a 150 méternyi távolságot.
 
Copyright 2009 Cucka blog. Powered by Blogger
Blogger Templates created by Deluxe Templates
Wordpress by Wpthemescreator