2011. július 26., kedd

és máris egy 31-es

Az elmúlt napok, ha máshol nem is, de a lelkemben igencsak mély nyomot hagytak. Az sem biztos, hogy éppen a legmegfelelőbb könyvet olvasom, amiben halomra vetélnek el és szülnek koraszülött és életképtelen csecsemőket nők tucatjai a második világháborúban. Bárhogy is legyen, a múltkori éjszakai 10 perces fájások, valamint a négykézlábas reggeli ébredések és a szinte szünet nélküli alhasi-gáttájéki-derék fájdalmak nem hagytak nyugodni. 
A doktorbácsinkkal abszolút ellentétes üzemmódban mozgunk, így legközelebb egy augusztus végi találkozót tudtunk megbeszélni, bár ha nagyon pillogószemű hanggal próbálkoztam volna, bizton tudom, hogy bepréselt volna valahová, de ehhez meg nem éreztem kellően problémásnak magam. Viszont az éjjeli szörnyek meg jöttek és támadtak és lassacskán bekebelezték agyam legpozitívabb területét is. (a monoton esőzés sem javított sokat a lelkiállapotomon)
Nem maradt más hátra, mint családi békénk megőrzése érdekében, tegnap délután időpontot kértem egy fővárosi ultrahangos műhelybe, ahol még anno Micikisasszony jetilábait is diagnosztizálták. Az időpont megszerzésével szinte egy időben gördültek le a mázsás kövek is a szüvemről, és rögvest vissza is kerestem a réginaplónkban, milyen is volt a valódi élet ugyanekkor Mickóval, hiszen mint köztudott, az idő kellemesen kopottá idealizálja a történéseket... és valóban. Pontosan ugyanígy szenvedtem ekkor már Micilánnyal is, talán csak a fokozatossága miatt volt könnyebben elviselhető, megszokott. 
A rendelőbe rekordidő alatt értünk, mert természetesen késtünk (mert hát, mikor máskor szöktek volna ki a kecskéink a Duna partra, ha nem most, indulás előtt?!),  Zsigmond herceg éppen legszebb álmát aludta (akárcsak testvérei tették kint a kocsiban), így a mozizás eléggé egyoldalúvá vált, bár a lényegi lelki megnyugtatás megtörtént. Zsigabiga a hidegfrontot használta fel a menetirányba fordulásához, ezt éreztük meg mindketten. Feje szépen be van már ékelődve (ezt érzem én), méhszáj zárt, magzatvíz megfelelő mennyiségű, lepény első fokú érettségű, kicsi ketyegője szépen zakatol, becslés szerint 1800 gramm súlyú (a várandósság végére 3500 körülire saccolták). A képeket nézve tiszta Minka, pufók és csücsöriszájú, a fotói meg tipikusan Minka ébredős fotók lettek. 



Akinek még nem lenne elég a jóból, az megnézheti az alábbi videón a teljes felvételt is, ami nagyjából a pufók manó ébresztgetéséből állt, akad egy elcsípett bátortalan félmosoly (10.30-nál), egy ásítás (11.30), egy gombóccá hengeredett babapakk lehetetlen pozícióban: arc előtt kezekkel-lábakkal (11.44-től).


Úgy tűnik, ismét sikerült egy újabb Apa-klónt életre hívnunk. Azok a fránya recesszív génjeim...
 
Copyright 2009 Cucka blog. Powered by Blogger
Blogger Templates created by Deluxe Templates
Wordpress by Wpthemescreator