2012. szeptember 13., csütörtök

a konyháslány esete a 11 hónapos múlttal

Mici teljes értékű óvodásleányka lett, kötelességtudó és fegyelmezett és mindennapos naposcsibe, és előszeretettel szolgálja ki minden ovistársát, étellel-vízzel, majd míg a többiek fogat mosnak és készülnek az ebéd utáni szunyára, ő gondosan romeltakarít. (ha most gonosz lennék, azt mondanám zsigerből érzi a szépújvilág szelét, de inkább csak azt mondom, gyakorolja a női szerepeket)

Bigi pedig egy figyelmetlen pillanatban 11 hónaposra duzzadt. Még mindig vidám és örökmosolyú, az éjszakai bulijait a nappali bájával teljes mértékben feledtetni tudja. Tegnap óta nyolc fogú, és 9,3 kiló körüli, ácsingózó, olykor vonalvezetővel (bútorok mentén, babakocsi vonalán, és nem mi lennénk: macskaszállítót tologatva) lépegető, reális keretek közt mindenevő (már nem engedi a kanalazgatásomat, saját maga szúrja villára, vagy csippenti fel a darabos ételeket, hurrá egokorszak), gyümölcsöt és zöldségeket rágicsál és tegnap sült oldalast ebédelt krumplipürével. Nem válogat, mindennek örül. 

Amennyire  a legbesimulóbb, éppen annyira a legrugalmatlanabb gyermekünk. Míg a nagyok készek bármilyen ad hoc programváltozásra, addig Biggert szigorúan 7-kor fürdetni kell, és legkésőbb nyolckor vízszintbe helyezni az ágyban. Teljesen meglepő számomra, de míg a tesói mellettem összebújva aludtak el (esetleg mennyei mannát kortyolgatva), addig Bigi kirugdos-kiütöget az ágyból, még a délutáni alvását is egyedül szereti megoldani. (éjjel bezzeg jó dolog a karnyújtásnyira lévő tejtároló...)  Ha valamiért mégsem így történik, vagy nem otthon ér minket ez az időpont, úgy vigasztalhatatlan sírásba kezd és kétségbeesésében képtelen elaludni.

Az ősz beköszöntével, a mindennapjaink érezhetően megkönnyebbültek. A nagyok oviban, mi kettecskén itthon, egyre kevesebb a kerti munka, a kecskéink is ivarzani kezdtek, ami azt jelenti lassacskán a fejésüket is csökkentjük, ezáltal a sajtkészítés is minimalizálódik. Nem bánom, hogy lassulunk, és most érzem csak mennyire fékeveszett tempóban éltünk nyáron. Jól esik most ez a lusta puhaság, ez a kényelmes ismerkedés. Értékesebb napokat élünk, s a napunk csúcsa a délutáni Duna parti kecskelegeltetés. Ekkor játszunk, viccelődünk, átbeszéljük a napközben történteket. Csodapillanatok ezek három öntudatos csodakiskrumplival.

 
Copyright 2009 Cucka blog. Powered by Blogger
Blogger Templates created by Deluxe Templates
Wordpress by Wpthemescreator