2012. június 6., szerda

Zsigger már nyolc (és fél)

Miközben minden előjel nélkül berongyolt életünkbe a tomboló nyár, szinte meg is feledkeztem Biggermájszter rendhagyó hófordulós kimittudjáról.
                                                                                       
Harmadik gyöngyszemünk, a világbéke-lelkületű Zsigababa nem az a kifejezetten örökmozgó típusú gyerek, általában nyugodtan és rötyögve szemléli a világot, amiben kulcsfontosságú szerepet tölt be az ő szórakoztatására alkalmazott 2 nagyobb testvér. Sokszor írtam már, hogy Bigi mennyire tökéletesen besimul az életünkbe, valójában ő a legharmonikusabb és leghiggadtabb gyermekünk. (kivételt képez ez alól, ha a minőségi élete komfortja sérül, lásd teli pelenka vs éhes gyomor).
Annyira nyugodt, hogy már-már el is kezdtem aggódni pöppet, és minden arra alkalmas pillanatban óvatosan (mondhatni enyhe tudatossággal a tudatalattimban) elkezdtem mozgásra "ösztökélni". De a bölcs-Buddha mosolyú gyermekem csak akkor és annyit mozog, amennyit ő szeretne, pedig előfordul, hogy játékokat mutatunk neki, vagy befektetjük a két első gyerek által nagyon szeretett játszószőnyegre, amiről mindenféle érdekes lelóg.

Végső elkeseredésemben még csontkovács doftornak is megmutattuk, aki szerint megérne egy „átkopácsolást” a nyaktájéka, egy minimális letapadás érezhető a bal oldali részen. A hitös azonban elővette szigorúbb énjét, majd elmagyarázta másodszülött fiának, hogy itten bizony megváltoznak a játékszabályok és megszűnik az őt állandó jelleggel, játékkal elárasztó Kánaán, mostantól minden darabért meg kell küzdenie. Majd ennek rendje s módja szerint a legifjabbat a szoba közepire helyezte a gyerekszoba szőnyegére és félméternyire körbecuccolta kisautóval, kedvenc zenélővel.  (jelentem, működik, a hófordulóját követő napok egyikében megmozdult és most már laposkúszásban, előre-hátra pörgéssel, határozott ráktechnikával közlekedik.)

Én mindenben próbálom a legjobbat felfedezni, a helyzetekből tanulni, mert ez visz tovább. Tehát a legjobb abban, hogy ő a maga visszafogott módján ficereg, gondolom az, hogy egyfelől nem nyalja fel egészen konkrétan a lakás minden zegét zugát, másfelől optimálisan működik kertészkedős kvatrónk a nyári nagymelegekben, őbékességessége pár méterre tőlünk egy pokrócon sziesztázva megfigyel. (oké, tegnap azért már bejátszott egy kis hagyma- és kaporkóstolgatás is) Számomra nincs rémisztőbb hang/kép annál, mint amikor egy meztelen felsőtestű, csakpelusban lévő gyerek kúszik a kövön-padlón és csapódik a hasa. (ha még emlékeztek terminátorné asszonyság közlekedő technikájára, akkor tudjátok miről beszélek, ha már nem, ITT megtekinthető. )

És ha már szóba került a pelus, akkor ennek is hagyománya van a családunkban. Hunor elvarázsolódott a pampers állatfiguráitól, nagy kerek szemekkel figyelte, majd állatminták szerint szelektálta és nagyokat nevetett nekik. Imádta őket. 
Kismici már tovább fokozta mindezt -mint úgy általában minden vonalon mindent-, csak bizonyos állatok voltak számára megfelelőek. Csakis így adódhatott, hogy ha elfogyott a kedvenc macskása, a macisakat és a nyuszisakat is eladtam másféle cicásnak. Nem volt könnyű meló. A csirkésektől például határozottan elzárkózott, azokat csak álmában sikerült rávarázsolnom. (és még reggel is képes volt dührohamot kapnia átvertségéből fakadó csalódottságában)

Bigi pedig ennek is örül. Én meg a rohamos fejlődésének. Hasizomból felhúzza magát ülőhelyzetbe, az anyatejen kívül egyre érdeklődőbben figyeli a mi ételeinket, bár mennyiségeket továbbra sem hajlandó elfogyasztani, pár szem párolt sajáttermesztésű borsót, egy-két csipetnyi kecskesajtot már hajlandó volt elfogadni. A krumplis pogácsa a kedvence, ebből legutóbb két átlagos házi méretűt is elnyammogott. Súlya stagnál, 8750 gramm, hossza is stabil, 74-es méretű fölsőket és egy lehelettel kisebb számú (68-as) nacikat visel. És még mindig két kiscápa-fogú. (hegyesek ugyanis) Gügyög-gőgicsél, ha hangoskodás van körülötte –ami nem ritka, csak az alap egész napos zsibvásár-, ő is belekiabál, próbálja utánozni a nagyok hanglejtését. 


Pár hete az a megtiszteltetés ért, hogy részt vehettem többed(blogger)magammal egy kötetlen beszélgetésen, ahol jelen volt a sokunk által tisztelt és ismert kismamablogos és pempörsz-szakértős Vida Ági is, aki a gyerekek mozgásfejlődését a lelki oldaláról is megközelítette és egy gyakorlott kisbabás dietetikust is bombázhattunk a hozzátápláláskor felmerülő kérdésekkel, valamint felhívta a figyelmünket az ilyenkor elkövethető durvább hibákra. A hangulat jó volt, a gyerekek felszabadultak, az élmény örök. 




 
Copyright 2009 Cucka blog. Powered by Blogger
Blogger Templates created by Deluxe Templates
Wordpress by Wpthemescreator