2012. június 3., vasárnap

Bendő sors és Herczeg, a jogutód

Csodálatos alfa-hímünk mesebeli belém-gabalyodásáról már sokszor írtam. Talán, ha nem ebben az életben és nem ebben az életformában találkozunk, akár még reményteljes jövő is állhatott volna előttünk. Ám így, csak a patinás múltunk maradhatott és a sok közös emlék. (nomeg a mifelénk még sosem látott kecskeáradás, szám szerint a 8 db kiskecske javarészt Bendő kartárs érdeme)

Sokáig tanakodtunk, mi legyen. Elvégre egy ekkora állomány mellé dukál egy hím. Nemcsak afféle úri huncutságból illik az 5 fölötti nőstényállomány mellé egy bak, sokkal gyakorlatiasabb oldala is van ennek: mégpediglen az őszi ivarzásukkor az ember lányának nincs sok dolga, nem kell kilogisztikáznia sem egy idegen bak áthozatalát és többnapos elszállásolását valahonnan, sem a szépleányok esetleges vendégeskedését külhonban. Azt tudni kell, hogy a kecskék évente csak egyszer, ősszel szeretnek romantikázni, ezidőtájt a nőstények farokcsavargatással és különleges hanggal hívogatják nászba jövendőbelijüket, a  bakok pedig igazi férfi módjára, extrán illatoznak. (rossznyelvek szerint nagyon büdösek. én erre csak bólogatni tudok) 

Kis kitérőt tennék: nem győzöm hangsúlyozni, hogy nálunk rehab van, béke és szeretet, de az nem fér bele, hogy bármelyikünk testi vagy lelki épségét veszélyeztető állat éljen velünk.  Mert az egy ideig poén, hogy Bendő olykor fel-felbököget, de az már nagyon nem, ha ez az ötven kiló tömör erő a méteres széles szarvaival, mondjuk a tizenpár kilós gyerekeimmel teszi meg ugyanezt. Nyilván minden állatunknak van egy úgynevezett türelmi ideje, amíg megszokik, beilleszkedik, senki sem várja el, hogy első naptól a tenyerünkből egyen, de naponta több órát töltünk el köztük, nem tehetjük ki magunkat semminemű folyamatos atrocitásnak.

A következő probléma akkor adódott, amikor végigzongoráztuk, hogy mely jerkék az idei évi pároztatás várományosai és a családon belüli összekomázódást kerülendő, meg kellett hoznunk egy számunkra is nehéz döntést: mégpediglen meg kell válnunk Bendőtől. (fontos szem előtt tartani, hogy bármilyen okos és rafinált állat is a kecske, mégiscsak állat és ebből kifolyólag ösztönlény, ami hormonelborulásakor nem nézi sem testvérét, sem anyját. Az ember dolga megelőzni a túlterhelt állomány létrejövetelét!)

Az élet pedig valahogy mindig eligazítja a számlát, mert a több hete meghozott döntésünkkel szinte egy időben, az életünkbe sodort egy messziföldről érkező, nemesi felmenőkkel büszkélkedő (fél)szánentáli kisbakot. 

S ahogy ez már ilyenkor szokás,  (szőke) Herc(z)egünk szinte azonnal nevet is kapott, íme idei évünk reménysugár bakja: 


Bendő pedig nyugdíjba vonult, itt maradt a falunkba, pár utcával lejjebb költözött, és ott nagyon szépen és okosan beilleszkedett (nem volt más lehetősége), szeret és szeretik és nőstényeket sem kell védelmeznie napi több órában gazdasszonytól. És a tanyalájfunkon is nyugodtabb azóta az élet, ugyanis fejőskecskékkel összezárva nem túl előnyös bakot tartani, izgatottá válnak a hölgyek is mellette/tőle.

(s hogy a név mennyire kötelez: Zoknis vezérbaknak, egy fővárosi család állatsimogatójába került, ahol mindösszesen egy hetet maradt életben az egészségtől kicsattanó kisbak... helyét ma Franciska kisfia vette át, aki szintén jó kiállású fiatalemberré cseperedett az elmúlt hónapok alatt)
 
Copyright 2009 Cucka blog. Powered by Blogger
Blogger Templates created by Deluxe Templates
Wordpress by Wpthemescreator