2012. június 12., kedd

mertŐ

Sosem fogom elfelejteni azt a gyomorösszehúzó savas félelemet, amikor megtudtam, hogy kislányunk lesz. Perszehogy vágytam rá, vágytam egy tündibündi rózsaszín puhaságra, de a fiam után, -akitől tanultam ezt a furcsa és számomra nagyon új, "anyaságnak" nevezett mesterséget-, elképzelhetetlen volt, hogy más szerepben is helytálljak. Aztán együtt megcsináltuk a lehetetlent, egy nehéz és hosszú éjszaka hajnalán, óriási űrt betapasztva, megérkezett közénk Micilány.
Az első hónapok megfigyelő tartózkodásából, részemről mára már csak a rajongó szeretet maradt. Csodálom az eszét, a logikus rálátásait, a kristálytiszta magyarázatait, a felnőttes mondatait, a ravasz pillantását, a cinkos fényt a szemében, a mindentmegmagyarázó érveléseit, a konok tekintetét, a bújós macskalányságát, a dacos kitöréseit, az erejét, az öleléseit, az akaratát, a tisztaságát.


Kb 90 centi magas, 13 és fél kiló, szeme színe mélyzöld, haja színe vörösesszőke, nappalra megbízhatóan szobatiszta, (nem jelez, ellenben megy, felhelyezi a szűkítőt és vigyorogva csurgat, máskor meg kedvesen hív egy "törlésre", majd bűbájosan elköszön Kula bácsitól), talán már éjszaka is menne, de mivel első ébredés után átcuccol közénk, egyelőre nincs még ingerenciám kipróbálni. Tiszteletbeli óvodás, az összes Hunor által hazahozott éneket-mondókát kívülről fúj, valamint a gúnyverseket és káromlásokat szintúgy. 

...és mertŐ ma kettőfél.
 
Copyright 2009 Cucka blog. Powered by Blogger
Blogger Templates created by Deluxe Templates
Wordpress by Wpthemescreator