pillanatképek

arról, ahogy a Nagy lefoglalja a Legkisebbet

arról, hogy a Nagy mennyire szereti a Kicsiket

és egy anekdota arról, mit nyújt mindezért cserébe manipulatív Szívkirálynőnk...

Elcsípett reggeli beszélgetés, melyet Micilány indítványoz: 

- én a legjobban a szerelmeimet (érted, szerelme-i-met?!) szeretem, Marcit, Lacit, aztán Anyát, Apát és Zsigát. Mást nem. 

Mire Huncos remegő hangon megjegyzi, de Minka, én szeretlek, hogy lehet az, hogy te nem szeretsz?!  (óóó, ilyen helyzet adódik még bőséggel a későbbiekben) 

- Úgy, hogy nem szeretlek! és méltósággal kibilleg megörökölt vonatos pizsamájában, maga után hagyva egy összetiport lelket.

(persze, aztán kibogoztuk a viszonyokat, és mindenki nyugodtan ült le kakaózni, de ez a pár mondat annyira nagyon jellemzi a kapcsolatukat, és egyáltalán Mici hozzáállását a világhoz, hogy előre sajnálom a Mici útjába akadó férfiembereket...)