Van nekünk egy büszke bakunk, aki kihasználva gazdura figyelmetlenségét (elfelejtette kihozni a szénabálát összekötöző madzagot), nem kis örömet okozott egyik reggelen. Tulajdonképpen, lehet, hogy egész egyszerűen csak arról van szó, hogy elege lett a 11 kecskelányfős háreméből (ezen sem csodálkoznék) és éjszakánként matrózcsomókon gyakorol, hogy leúszhasson a Dunán. Bármiben is mesterkedett, ily tökéletes kipányvázást akarva sem tudtunk volna elérni.
A házban lakó kétlábú kicsibakunk pedig egyre érdeklődőbb. A világ felfedezésére leginkább az este 9 és éjfél közti időszakot tartja a legalkalmasabbnak. Okom most sem lehet panaszra, a fotelba bekuckózva az állólámpa fényével szocializálódik, barátságosan heögve kacarász felé, majd integet is, közben gyürködi-morzsolgatja-rágicsálja textilpelenkáját, míg csak álomba nem merül.
(3 hónapos száraz adatok: 7220 gramm és kifelé kacsingatás a 68-as ruhaméretből)