2012. március 29., csütörtök

Örökkedvenc

Gyermekkorom kedvenc meséje volt. Általános iskolában, színházi előadás keretében, találkozhattunk is Fodor Sándorral. Annyira szerettem volna, hogy én közelebb álljak hozzá, hogy az osztálytársaimmal sikerült elhitetnem, nem csak névrokonságban, hanem valami homályos, szegről végrőli vérrokonságban is állunk egymással.

Életének 85. esztendejében távozott el közülünk. Szeretem azt hinni, hogy akikre emlékezünk, azok egy kicsit velünk maradnak. 
Szeretném sosem felejteni Csipikét. Ahogy anyu mesélte. És már alig várom, hogy újraolvashassam én is a gyerekeimnek. Hiszem, hogy az élmény generációkon keresztül átívelhet.

2012. március 28., szerda

Foltos

Folti leányka bakborja is világot látott ma reggelre, -ezennel véget is ért a szülőszobás sorozatunk  erre az évre-, nem kevés kétségbeesést és riadalmat okozva gazdáinak. 
Egyrészt ez a  kecskeleányka két teóriát is földbe döngölt: az egyik, hogy az állatok nem híznak a vemhességük alatt (még mindig úgy néz ki a boldog kismami, mintha legalább még egy kiskecske bennragadt volna), a másik, hogy a zöldségevők alapvetően slimek. 
Másrészről meg aggodalomra adott okot, hogy az óriás bakfia, földi nevén Foltos, órákon át nem tudott/akart négy lábra állni, csak fájdalmasan mekegett. Természetesen szopni sem tudott/akart, csak keservesen mekegett. Az embergyereksírásra hajazó fájdalmas és keserves mekegés pedig szívszorítós tüneteket tud okozni anyai  berkekben. 
Ott nyugtalankodtunk mi lányok, a Folti, a Kismici meg én, és riadtan bátorítottuk KisFoltos esetlen próbálkozásait, Mici dödörögve simogatta, én nyugtatgattam a mamit, mámi idegesen böködte és nyalogatta orra-orrabukó kisgidáját meg Kismicit, mikor melyiküket érte.

Estére már jobb lett a helyzet és remélni tudom, hogy a Jóisten most megkíméli Foltit egy újabb veszteségtől. (a tavalyi kiskecskéje elpusztult, akkor került hozzánk környezetváltozás címén, szigorúan terápiás céllal, mert napokon át mekegve kereste gidáját, aztán az őrület jelei mutatkoztak meg rajta: egész nap fejelte az istállója oldalát...)


A házi lódoktorunk szerint szervi elváltozása nincs (persze, ez még nem zár ki semmit sem), inkább méhen belül vagy szülés közben nyomódhatott meg akár egy ideg, ami pár nap alatt magától gyógyulhat.

2012. március 26., hétfő

Zoknis

Ma reggelre megszületett Sárika egy kicsit butácska, egyszem és mindenkinél ezidáig a legnagyobb kicsi bakfia. A nevét Hunor a lábán található fehér színű foltokról adta, bár volt már egy ilyen nevünk, és csak remélni tudom, hogy most megszakad az átok.


Vagynak ám bajok a logisztikán kívül is, ugyanis akárcsak az emberlányoknál, a kecskelányoknál is gond van az első napokban a kereslet-kínálat beálltával és amíg ez nem teljesül, illik az anyai fölösleget lefejni. (és mivel nem titkolt szándékunk az idei sajtmennyiség fellendítése, az sem lenne baj, ha az a bizonyos kínálat egy pöppet magasabb lenne a keresletnél...). Így ma óta csatasorba kellett állítanom elfajzott testemet és újra fejőszékre vetemednem, napi kétszer kötelezően, mert Sárika lelkem tőgye így is határeset, hogy begyullad-e, és a többi lánynak is jót tesz a fölösleges nyomás megszüntetése. 

(az év végi keresőkifejezések az utóbbi posztjaim tükrében, khm, fölöttébb érdekesek lesznek...)

2012. március 25., vasárnap

Beültettem kiskertemet a tavasszal...

Rózsa szegfű, liliom és rezedával helyett borsó, saláta, hagyma, petrezselyem, sárgarépa, cékla, retek satöbbivel. (a palántásak még csak ezután jönnek...)

S közben megtanultam, hogy a hantokat ágyásoknak, a köztük átfutó utakat barázdáknak illik szólítani. Estére pedig már a nevemmel sem voltam tisztában, zombi üzemmódban előbb csak hajlongtam, majd guggoltam, s végül térdeltem. (és a  hatékonyabb haladás érdekében olykor a vellanypásztor csipkedése gyorsított rajtam)

És köszönöm Néked, Ó, Nagy Világmindenség, hogy még tudtál új izomcsoportot is mutatni nekem, melynek létezéséről halványlila vezérfonalam sem volt. (ennek kapcsán a reggeli elemekkel való küzdéskor eszembe is jutott, hogy vajh rubintrékának is tudna meglepetéseket okozni egy laza egynapos ültetés?!)




És írásba adom: ha az idei tudományos ültetések után (még készül magaságyas veteményes is), idén nyáron is 3 kiló borsót fogok tudni lefagyasztani, sose többet nem csúszok-mászok hazaiért...

2012. március 23., péntek

Távirati stílusban

Kecske szaporulat és Bigi fogzás* stagnál. A kazánunk (vivát sufnituning, és most nem magunkat éltetem) az évek óta húzódó, eredménytelen sztrájkok végkifejleteként egy őspukkanással megfűszerezve** életét adta az eszméért. Ez két napja történt. Azóta nem fürdünk*** és nem fűtünk****. Viszont együtt alszunk. Engem már diszkrét alomszag lengedez körül. A kölkök leszoktak a kulturált együttalvásról: rugdosnak. A férjem is. Engem fejbe. (aszongya, mit kerestem lábvégnél, mondom, csak ott volt hely. szerinte az fokozottan veszélyes terület. nem írom le, mit válaszoltam)


* helyette új játék van: hátról bármikor-bárhol hasra fordul, és rövid időn belül fuldokló sírás. Igen, éjjel, álmában is. Nemszerethason, na. 

** az esti káoszban ad hoc módon el kellett fogyasztanom a teraszon húzóra üvegből pálinkát, egy sopronit és egy vékonyított szál dohányipari terméket. Nagy volt az ijedtség, kérem.

*** este a ház ura, aki mégiscsak szolgáltatóipari egységben dolgozik, furcsa hangokat hallatva lezuhanyozott a 10 fokos vízben, én meg csak önmagamhoz méltón, cuki-módon elismerően biztatgattam, hogyaszongya, "te egy állat vagy!".

**** a 16 fok alá még többet ront a komfortérzetemen

2012. március 21., szerda

a szülőszobából jelentem

Az a nemvárt fordulat van, hogy két palántázás/szoptatás-etetés/pelenkázás között aktív tanúi lehetünk kecskelányaink szülésének, újabb boldog első-gyerekes ikres anyukát köszönthetünk köreinkben, Poci személyében. Ismét lányok. (hogy lesz így ebből ősszel tradicionális kecskepörköltfőzés?!)


a csizmás kicsibézsbe beleszerelmesedtem :


A ma délelőtti-kora délutáni izgalmak sem maradhattak el, Francusek a legelőn háborítatlankodta világra gyermekét, bár most itt lóg a levegőbe egy gondolatnyi nehéz-ellés is, ugyanis továbbra sem hagyta abba a vajúdást, és a megvizsgálásában sem volt túl közreműködő:


Bendő koma igencsak szépen teljesített, és csöppet sem tétlenkedett azon a 150 nappal ezelőtti napon, főként, ha azt nézzük, hogy még van kettő bármelyik pillanatban szülhető leányunk... 

És őszintén fel sem voltunk készülve ekkora népszaporulatra, össz-vissz négy szülőszobánk-gyermekágyas elzárható vackunk van (ide értve a szénatárolót is), így az esti bezárások komoly rutint és logisztikát igényelnek, megspékelve Kettyós Bendő* vizslató szemei tüzével...

*Bendő koma olybá tűnik önként és dalolva áldozza életét utódaiért, ugyanis napok óta "kerülget", a legdurvább a két nappal ezelőtti eset volt, amikor hátulról úgy fenékbe taszajtott, hogy ha nem fog meg az ólajtó röpültem volna a kerten át, mint egy győzelmi lobogó, plusz kilók ide vagy oda. (micsoda férfi!) Egyes nézetek szerint óvja nőstényeit, mások nézetei szerint érzi rajtam a potenciális termékenységet. Háááát, lehet, hogy ő tud valamit, amit még én sem, de ha rövid úton nem fejezi be a sajátos udvarlási technikáját, még szeptember előtt fazékba/bográcsba kerül...

2012. március 20., kedd

napicukiság

Végre-végre megszületett az idei első fecske egy nagyon várt ikerpár. Ügyesen kibikkelték a hidegebb időket és a mama rutinjának köszönhetően az éjszaka csöndjét kihasználva, mondhatni háborítatlanul érkeztek közénk.
A házunk valami vízvonalon, vagy tejvonalon feküdhet, a pöttömöknek igencsak rá kellett segíteni az első föcstej magukhoz-vételéhez, Váltó naccs'asszony leheletnyit túlteljesített és kb 4 kiskecskére valónyit termelt, földön húzva ezáltal duzzadt és megközelítetlen tőgyeit. Miután megszabadítottam a felesleges másfél liternyitől (!!!),  Napocska és Eső* már könnyedén csatlakozhattak élő tankerükre.  Tavaszi immunerősítő kúra van, még a  kutyák-tyúkok is föcstejjel csillapítanak ma szomjat! 




*nem tudom, mi ez az új hóbort Natúr Pistánknál, de az összes frissen született állatunkat valamilyen természet-közeli jelenségről nevezi el...

2012. március 18., vasárnap

viszonyítás

Pár évvel ezelőtt vagdosva a centiket vártam volna, hogy végre kiszabaduljunk a panelrengetegből és megfuttassuk a gyerekeket egy-egy autentikus vásáron, idén napokkal előtte már lélekben készülnöm kellett a nagyvárosi tömegre és annak ellenére, hogy abszolút érdekelt a dolog, végül mégis győzött a kertészkedés, melyet egy tanyasi, bográcsban főtt vadpörkölt koronázott meg.

Hosszúhétvége, én így szeretlek!

2012. március 15., csütörtök

Kicsihuszár


nagyhuszár:

 

2012. március 14., szerda

Szerelem

Édes Mici -mondom, s magamhoz ölelem és csodálom okos kis szívarcocskája mimikáját.  Édes Anya -mondja, s huncut a szeme, miközben két kicsi kezével a nyakamat öleli és befúrja fejét a vállamba.

2012. március 12., hétfő

S aztán adtunk a kultúrának

Történt vala, hogy az Onleányok legutóbbi blogjátékán oly szerencsés voltam, hogy nyertem két jegyet az Operába, egészen pontosan egy vígoperára. A mindennapi őrületben, állítom, hogy apjukban csak az indulás pillanata környéki időkben tudatosult, hogy voltaképpen mire is bólintott rá hét közben.
Pár kötelező kérdéscsoport után (de mért méred ezt rám? és biztos, hogy nekem is kell oda mennem? és csak kornyikálni fognak benne? és hogy fogom én azt megérteni? mit vegyek fel?), végül megadta magát, és Biggernyúllal felszerelve* nekivágtunk az útnak. (azt csak zárójelben, hogy reggel még szent meggyőződésem volt, hogy a több éve az alsó szinten porosodó 7 centi sarkos bőrcsizmám másik felét csakis "azok az átkozott kutyák" rághatták szét, hogy tényleg nincs egy valamirevaló göncöm, amit felvehetnék, és szégyeneszemre végül tényleg abba a kordbársonyszoknyába kellett mennem, amit Hunorra várva vételeztem, Gólyahír márkanevű és sosem volt alkalmam még felvenni, mert roppant elegancsos külsejű.)
Mellbedobással beestünk az előadásra, mert hiába az optimálisan kiszámolt idő, a vidékiek rutintalansága már minket is megfertőzött: megfeledkeztünk a  fővárosiak kedvelt sportjáról: a parkolókeresős társasjátékról. Így még a magossarkakban való futást is gyakorolhattam, fej-fej mellett haladtam a lapos (és kényelmes!) férficipővel, ami szerintem nem kis eredmény, tekintve, hogy évek óta (kb 5) nem volt rajtam ekkora sarkú.
Az előadásról én csak pozitívumokat tudnék mesélni, a másikfelem pedig talán nem. Készült az operaház teraszán egy "feleségemmel az operában" tematikájú fotó, amin a "feleséget" egy jólismert gyógynövényes párlat és egy pohár annyi a világ amennyit beletöltesz (helyesbítenék: bármi áron tökéletes) habzó ital helyettesíti.

És bebizonyosodott, hogy valamelyik ősöm tényleg egy Holstein fríz lehetett, a 3 órás darab végére már a bugyimból is tej folyt, ez mondjuk nagyban csökkentette a komfort érzetemet. Szegény Bigi meg is lepődött, amikor szinte kitéptem a vigyázó kezekből, majd őrült hévvel csatlakoztattam magamra.
Egy biztos: a kecskéken is kipróbálom Mozartot. (lehet benne valami, elvégre Huncos is Mozartra nyugszik meg, alszik el, már hónapok óta)


* s hogy mért Bigivel? mert a még pulzáló láthatatlan köldökzsinórba nem férnek bele többórás és esetenként 50 kilométeres távolságok, így ő ötpercnyi messziségben vendégeskedett, ahol kényeztetésben sem volt hiány.

2012. március 9., péntek

Szociális háló

Aszonták ma a kisboltban, hogy öröm rám nézni, mert mindig mosolygok és hogy milyen türelmes vagyok a gyerekeimhez, pedig biztosan nincs könnyű életem.

Aztán hazajöttem és a nemvárt bóktól megvidámodva oly mértékben empatikus lettem, hogy még a  kenyérsütőgépnek is segítettem dagasztani.

Micikedvenc

2012. március 7., szerda

egykép

Arról:
- hogy amikor éppen nem háborúzunk mi vagyunk a legbájosabban mosolygók.
- hogy a fodrász miért is egy külön szakma, és jajjszegénykislány a trendi frufrujával. (anyai örökség, hogy azt hisszük magunkról, nem nagy kunszt leegyenesíteni azt a pár szál hajat. Az összes kiscuckás fotón egy kismicire hajazó bilifrizurájú tündérbogyó bazsalyog. A mottóm: szívasd te is utódod, szívattak téged is  eleget.)
- hogy rámférne egy fotoshop vagy valami sokkalta drasztikusabb, ami eltüntetné az orcámról a hormon(meg)borulásom bizonyítékait

2012. március 4., vasárnap

Megbüntettek

Egy vacsora erejéig ismét kirúgtunk a hámból (tudom, lassan kellően idegesítő és/vagy unalmas lehetek az állandó vacsora ill. gyerekrajz mizériámmal, de ennyire beszűkült a világképem, fulltime mámi vagyok), bár ez a mostani alkalom sokkal rövidebbre sikerült, mint ahogy azt előre terveztük. Bigi-királyfi ugyanis olyat tett, amit még sosem, rekedtre üvöltötte magát, és nem használt, sem szép szó, sem ringatással egybekötött séta, sem hinta, sem lefejt tej. Ez az a fajta sírás volt, amire csak és kizárólag anyaközelsége lehetett a gyógyír. 

Persze a nagyok is megvártak minket ébren, és most először kitalálták, hogy ők újra csakma, velünk aludnának. Az alatt a rövid idő alatt, amíg én alvó állapotúra hoztam magam már ez a kép fogadott a hálószobában:


Természetesen potya-alvónk is akadt, Natasa Faházova személyében, amit/akit Mici kisasszony nemes egyszerűséggel derékmelegítőként használt (igen, az ott egy élő macska) és egészen konkrétan rajta feküdt:


Az alom fíling és a félóránkénti önkiszolgáló üzemmódú Bigi garanciája volt egy rémálmokkal gazdagon tarkított, pihentetőnek egyáltalán nem nevezhető alvásnak.

2012. március 3., szombat

Micimondja

Akárcsak Hunor (csak ő bő egy évvel később), Mici is alkalmazza a saját szavait beszéd közben lazán belekeverve a minyelvünkbe. Vannak nagyon érdekes szóalkotásai, határozottan lányosabb kivitelűek, mindenesetre Apaciját (aki  jobban becézgetve, mert lehet ezt még fokozni:  Püppe) kenyérre keni velük, pillogó szemlesütéssel és ajakbiggyesztéssel kombinálva. 
Saját magát megnevezi egyes szám első személyben, de ha történetet mesél vagy tulajdonjogot nyomatékosítva gyakorol, akkor Én, Puppa. Ha hivataloskodik velem, akkor Gamba Anyu-nak hív, (az apját ugyanebben a szituációban Dzsaba Apá-nak), a bátyja továbbra is Gyegye (ha hízelegni akar neki akkor Dede), Dzsidzsa babám a Zsiga babánk.
A pó-nyanya dóda az szódavízes szörp, az én-nyanyám a sima víz. Az abszolút kedvencem a penci (pelenka), és a mackó-evakuáláshoz szükséges felszerelések megnevezése, úgy mint: a doboz (popsitörlő), popórém (popsikrém). Tató vagy takcsi a takaró, nene a zene, kuk a vuk, nene pom be (ma van a szülinapom c. örökbecsűt tedd be), a vóvó a kutya, a nyaúnyaú a macska, a cica az cica (az még nem állt össze benne, hogy a kettő egy és ugyanaz), báááák a kecskék, Cöncöl a Göncöl kutyánk, a közérteslány annak ellenére, hogy Szilvi, maradt (bó, mint boltos). 
Múlt héten úgy esett, hogy doktornénihez kellett mennünk (erről alkalomadtán bővebben is), ahol annyira kooperatív volt a tündérlány, hogy beígértünk neki egy... tulajdonképpen BÁRMIT. Riadtak voltunk és féltünk,  s az eredménytől megkönnyebbülten ő választhatott a közreműködéséért a 113 általunk felsorolt lehetőség közül akármit. S ő mit választott? hát hammát a Mekcsiből. (életemben nem hagyta még el ez a formátumú Meki-becézés a számat)

És menet közben még majd kiegészítem, mert perszehogy most nem jut eszembe több miciszó.

2012. március 2., péntek

StátuszMici

Önmagunk régi fővárosi életét ismerve, még mindig lógnánk egy kétéves stratusszal, ám itt, kisfalunkban szűkebb átmérőjű az a bizonyos rosta lika, könnyebben kitűnünk az állandó (el)bliccelésünkkel. 
Így aztán tegnapelőtt LudMinkán is elkövettük az állapotfelmérést. Most már számosítva is van, egy darab 26 hónapos, 12.8 kilós, 84 centis lányom, akinek 53-as mellbősége van. Tűrhetően volt hajlandó kommunikálni is, igaz a válaszaira várnunk kellett, amíg sikítva lefutott párszor a felnőtt rendelőig és vissza.


Szerencsére most csak egyszer csúszott ki a száján valami káromlás féle, ugyanis azt felsőfokon űzi, olyanokat mond, hogy a hátunkon a szőr is feláll. Igyekszem levideózni és nem kiröhögni, amikor teljes átéléssel szónokol, hanem következetesen jó útra téríteni. (persze ez a lehetetlen kategória, bár napjában jó sokszor halljuk, általában a legapróbb kicsi bosszúságra is így reagál: "pissaka", "pukaka", és mindenki "ülye",  valamint "pöcsös". így). Még  jó, hogy van egy nagytesó, akire mindez ráfogható.

2012. március 1., csütörtök

Öthós Biginyúl

Jesszus, mindjárt félév. Hová tűnt és mikor? Magam sem tudom. Mióta ezek itt dzsumurdzsákoskodnak köröttünk, a nappalok egybeolvadnak az éjszakákkal, a napok a hetekkel, a hetek a hónapokkal. (jajjistenem, még nem akarok megöregedni)

Biggernyúl a tegnapi hófordulóját egy védőnénis látogatással egybekötött oltásos kombóval ünnepelte. Csűrték-csavarták, mértek bukósisak körfogatot meg pocakot és súlyt is. Ő végig gőgicsélt és vigyorgott. Igen, (ismét) az oltás alatt is. (mindig mondom, hogy jutalomjáték ez a kisember) Akárhogy gyúrt is rá az éjszakák alatt, mégsem sikerült átlépnie a 8 kilót, 10 deka híján annyi. 7900 gramm, 66 centi hosszú, 45 centi a fejkörfogata és pontosan ugyanekkora a mellkörfogata is.
A védőnőnk, -meglepő módon-, közös múltunk első olyan találkozását produkálta, amikor is semmilyen kétséget nem ébresztett bennem a kölkök fejlődésével kapcsolatban, pedig esküszöm még próbára is tettem, amikor megosztottam vele felfedezésemet, mely szerint ez a Bigi gyermök nem úgy fejlődik, mint a másik kettő, mert ez hason nemszeret sokáig, csak háton, és úgy meg már forgolódik is, hasról szerintem meg sose fog. És erre nem kezdett el jószokásához híven homlokráncolva hümmögni, hanem MEGNYUGTATOTT. Hogy ráér még.

Ha az éjszakáit is kellőképpen abszolválná (azaz visszaállítaná a nappali-éjszaka cserét), simán övé lehetne az aranyérem a legbesimulóbb gyerek kategóriában.
 
Copyright 2009 Cucka blog. Powered by Blogger
Blogger Templates created by Deluxe Templates
Wordpress by Wpthemescreator