2011. szeptember 12., hétfő

Zsigmond második ctg-je

...pontosan ugyanolyan érdektelen és semmitmondó volt, mint az első. És most negatív vagyok, de javarészt nehezen tolerálom az emberi butaságot és rosszindulatot. 

Történt ugyanis, hogy amikor a végére érve udvariasan kértem volna a következő heti ctg időpontot, -ami tulajdonképpen teljesen fölösleges papírforma, nem is értem, mi szükség rá, hiszen érkezési sorrendben történik a vizsgálat-, az időpontot adó ober stummer kommandante kerek perec közölte, hogy betöltött 38. héttől bezony ám, hogy kétnaponta kötelező a ctg. Kentem én a gyerekekre, meg a bejárhatatlanságra, meg a kezelőorvosom szokásaihoz (mely szerint, csak túlhordás után igényli a kétnapontát), de süket füleket és bunkó merev elutasítást kaptam. 

És most nonkonformista leszek. Akkor is hétfőn megyek el a következőre. 

S hogy valami cukkerről is: Hunor egyre inkább tologatja ki a délben értemenésének időpontját. Kezdte az ebéd előttel, majd folytatta ebéd utánnal, aztán jött az egy mese meghallgatása, majd az összes meséé és most ott tartunk, hogy jobb esetben fél 2-kor hazacipelhetem végre. Az ottalvásnak nem látom értelmét, hiszen már csak szökőévben alszik nap közben, általában, ha beteg, azt viszont simán el tudom képzelni stréber rókagyerekről, hogy kiudvarolja az ottmaradását, miközben az óvónénik között szöszmötöl. 
No, de nem is erről szerettem volna, hanem arról, hogy hosszú ideje nincs szó nálunk Szonjusról. Ha kérdezem, nem válaszol, így én is hanyagoltam a témát. Helyette egyre több fiúnév került képbe, akikkel játszik, akik a barátai. És ma, amikor érte mentem, ott találtam Huncost Szonja ágya előtt üldögélve, és az orrától kettő centire tologatva a mentőautóját, miközben beszélgettek. Aztán itthon, mintegy mellékesen elköpte, hogy ma ketten voltak naposak a Szonjával. Szonja hozta a vizet, Hunor pedig terítette az evőeszközöket. Tyű.

Dunai fürdős és barackos diznyóetetős

Amíg én megpróbáltam a lehetetlent és igyekeztem ura lenni a házban kialakult napi káoszon, a fiúk kihasználva az indián nyár nyújtotta örömöket, lelátogattak a Dunára-tanyára. Arról persze nem volt szó, hogy rögvest bele is vetődnek teljes meztelenségükben, mint ahogy arról sem, hogy rózsaszín hercegnőnk kézből fogja etetni azokat a vadorzó, szintén rózsaszín konnektororrúakat. (a dolog pikantériája, hogy miközben Kismici kedvenc elfoglaltságát gyakorolta, azaz állatokat etetett, a szomszédnéni megjegyezte, az ő lánya is ilyen fajta volt, nincsenek is meg az utolsó ujjpercei, mert lerágta egy kan...)
Ilyenkor sem bánom, hogy csak utólag és itthon rekonstruálódnak a történések. 



Éjjel meg két órán keresztül ötperceseztem, ami inkább csak mélységesen dühített, mert tudtam, hogy ebből sem lesz szülés, viszont arra pontosan elég volt, hogy képtelen legyek elaludni. Már éppen a hajnal kettes melegvízes fürdőzésen töprengtem, amikor a háztájiak intermezzója megzavarta gondolataimat: egy tiklány koncsertózott, én villanyt kapcsolva evitáztam a népemhez az erkélyről, majd mivel sem a kutyák, sem a kecskék, sem a ház ura nem vett komolyan, én is nyugovóra tértem az ekkor már muladozónak tűnő jóslóimmal. 

Azt hiszem, én a sokadik szülés után is a rutintalanok táborát erősítem. És már előre röhögök az október elejei szülésemen.

 
Copyright 2009 Cucka blog. Powered by Blogger
Blogger Templates created by Deluxe Templates
Wordpress by Wpthemescreator