Délután két óra. Bigi még nem aludt egy szemhunyásnyit sem reggel 6 óta. Nem nyüsszög, látszólagosan nem fáradt, ellenben már túl van a számítógépasztal alsó fiókjának komplett kipakolásán (ide értve a féligkész kötött boleróm fonalának kötőtűről való kiszabadítását is), valamint a nappali alsó könyvespolcainak a lerámolásán. Közelebbi kontaktba lépett az írott sajtóval is, szájon át sajátította el például egy főzőmagazin címlapján szereplő könnyed nyári desszert elkészítésének a technikáját is.
Az ajtókat csukni kell ismét (kikommenderkedik a teraszra egyetlen pillanat alatt), kedvencei neki is a koszos utcai cipőtalpak megszerzése és azok bőnyállal való tisztogatása. Lakterünk újra csatatér, és a nagyok felháborodottan tiltakoznak a rendrakás ellen, dehisz Zsiga pakolt szét! és tényleg.
Mozgásfejlődés, én így szeretlek! (avagy Segítség, méhemből szakajtott újabb magzatom is szimbiózishatár-tépkedővé vált)