2011. október 17., hétfő

Micimondja

Hanyaganya tökéletes természetességgel kezeli Szépleányának a beszéd képességét. (bezzeg annak hiányáról az Elsőszülött esetében regények íródtak...) Kismici lényegesen könnyebben veszi az akadályokat, nagyon sok szót használ már, amiket meg még nem tud/akar kimondani, azok első szótagját ismétli. (vagyis: semmi extra, korának megfelelően, tankönyvbeillő klasszikussággal tanul beszélni, ez csak számomra hírérték) Ám alakulóban vannak kedves becézések, megszólítások is. Az ivóbutykosa nyanya vagy nyenye, Hunor Gyegye lett, -amit delikvensünk büszkén visel-, és végrevégre Micus saját magát is nevén szólítja: ő Puppa. (hetek óta arra tippelünk, ez a puppa valami babakáromolás lehet, mert ideges monológjaiban sűrűn szerepelt ez a szó, arra sosem gondoltunk, hogy királyleányka önmagát nevezi így. és erről illene egy videót is lőnöm, mert tényleg vicces.)

Ezeken kívül a mindennapi alapkommunikáció szavai vannak még jelen, a teljesség bárminemű igénye nélkül: Anya, Apa, Papa (egyelőre nem tesz különbséget a Nagyi és a Papa között, mindkettőt így hívja), Kokó (a velünk élő macskalány), Cece (ez is rejtély kategóriás: Natasa macskánk Micinyelven), brümbi (a saját motorja), kók (a rovarok gyűjtőneve, talán a pók szóból ered), ava (kutya), káká (tyúk-kakas), kuku (tojás), bááá (kecskék), nyaunyau (macska), brumbrum (autó), pipi (kiscsirkék), (bolt), csücs, csoki, gyüz (tűz), deba (panda).  Ésatöbbi.

Merthogy ő is egész nap beszél. A fennmaradó időkben meg fülettépően visít. Én pedig már nagyon tud(nám)om értékelni a csöndet.
 
Copyright 2009 Cucka blog. Powered by Blogger
Blogger Templates created by Deluxe Templates
Wordpress by Wpthemescreator