2011. szeptember 18., vasárnap

Hunor mesél

Az ovi jótékony hatásaként könyvelem el, hogy Hunorvirágszál rendkívül segítőkész és előzékeny lett a kishúgával is. Merthogy az oviban ódát zeng a személyzet a kisróka empatikusságáról, melyet mostanáig idehaza nemigen tapasztalhattunk. Amíg nem aludt ő is odabent, vállvetve segédkezett a déli lefektetésben, a kisebbeket betakargatta és bevitte az alvóállatkájukat-cumijukat, nyugtatgatta a beszoktatás alatt állókat, simogatta és vigasztalgatta, hogy ne sírjanak. Itthon azért ennyire nem rózsaszín a helyzet, de a napi kötelező tesócsesztetésen kívül (mely mindkét fél részéről tökéletesen működik már), sokszor nézem csodálattal telve, ahogy együtt játszanak, ahogy egymást kiegészítve élik mindennapjaikat. A számomra legkedvesebb azonban még mindig az összebújva alvásuk. Akárhogy is térnek nyugovóra, bármelyik oldalunkon is alszanak el, reggelre megtalálják egymást és mindig összeér valamijük. Akárcsak az ikrek. (sajnos, hajlamos is vagyok sokszor elfelejteni azt a két év korkülönbséget, mert Huncos pontosan annyival később kezdett el mindent, mint amennyire Minkus korán)

A legújabb kedvenceim, amikor a Nagyfiú mesél a Kislánynak. A mesék lényegretörőek, a tartalmukkal nincs is baj, a stílus és előadásmódon szoktunk elfordulva rötyögni. (egyszer majd megpróbálom megörökíteni a családiba, de egyre nehezebb képeket-videókat készíteni róluk, mert amint kiszúrják a gépet, oda a varázs):


(na pölö itt is jól lebuktam)
 
Copyright 2009 Cucka blog. Powered by Blogger
Blogger Templates created by Deluxe Templates
Wordpress by Wpthemescreator