Játszótér kell. Mert kell. Mert nyár van, mert meleg van, mert bármikor használható, különösebb előkészületek nélkül is (gondolok itt egy laza háromgyerekes délutáni alvás-összehangolásos elindulásra a játszótérre). Mert gyerekként mi is vágytunk rá. Vagyis, azt hiszem, az akkori EU-konformnak csöppet sem nevezhető vasépítményről még elméleti szinten sem tételeztük fel, hogy ez akár része is lehetne egy családi ház udvarának.
Sebaj. Sok gyerek, sok elfoglaltság és bár minden házi-játszótér-tulajdonos ismerősünk óva intett a beszerzésétől, -hogy a kölkök hamar ráunnak-, mi mégis fontosnak éreztük, hogy elkészüljön számukra, még akár a saját gardróbszekrényeink megléte előtt is. (hogy a "még-tervben-sincs" ágykeretünket már meg se említsem... nembaaaaj, így legalább nem potyogtatjuk éjjel a kiskorúakat félméter magasról...)
Hogy a szerelmük mennyire lesz tartós? még nem tudom. Kora reggel ott kezdenek, kikuckóztak, felköltöztették kedvenc játékaikat a várba, felváltva ölik egymást a hintákért... mi meg a vár szpotlámpás éjszakaiasításán törjük a fejünket, rossz napokra, ha éjjel nem tudjuk Micikét pölö lelőni...