2012. április 16., hétfő

Bigger 6 (és fél) hónapos

Jól megcsúsztam, de hamár rendszeresség, akkor itt az ideje, hogy pótoljam mulasztásom.

S hogy milyen a miBigink? akkor 8490 grammos volt, szerintem súlyra nem sokat változhatott, hála a nagy közös felső-légúti süppedésnek, (amit én már tovább nem szívesen turbóznék, mától nehéztüzérség és antibiotikum, igen, megint sikerült arcüreggyulladásig jutnom). Még mindig csak és kizárólag anyatejes, bár volt egy heroikus kísérlete az áttörésre, éppen hófordulója magasságában fogzott fékeveszett módon, és egy avokádó krémes estén, mikor a bekötött etetőszékből minden használható testrészével (és hangorgánumával) azt jelezte, hogy ő most aztán nagyon-de nagyon részt venne ennek a zöld trutyinak az eltüntetéseben, na akkor, megesett a szívem és a mutatóujjammal megkínáltam. Eltorzult az arca, kétségbeesetten nézett, de überóvatoskodva lenyelte. (natúr kence: csak avokádót és fokhagyma összemixelt elegyét tartalmazta) Egész szép mennyiséget eltüntetett, gyakorló szemem azt mondaná egy fél üvegnyi kecskemétinek megfelelőt, végül már azért nem mertem adni neki, mert még azzal sem voltam tisztában (igen, még harmadjára sem), hogy hány hónapos kortól kaphat egyáltalán. És hogy nem okoz-e püffedést, hasfájást, akármit. (bár emlékeimben az avokádó kiemelten közkedvelt és vitaminokban gazdag gyümölcs, gondoltam, nagyot nem lőhetek vele mellé, ha hagyom) A homokszem ott csúszott a gépezetbe, amikor egy félkörömnyi avokádó-darabka találkozott Bigi nyelvével, és akkor rázkódott, meg öklendezett, és el is ment a kedve a további kóstolástól. (ennyit a Ketteskénél szerzett pozitív tapasztalatokról az igény szerinti hozzátáplálásról)

A nagy sikeren felbuzdulva másnap vételeztem 3 különböző ízesítésű kecskemétit: gyümölcsöset, Hunor örök-kedvencét a zöldborsós csirkét és még egy sütőtökös-májast is. A nagy pillanatot szerettem volna meg is örökíteni egy fotó erejéig, de igazából nem volt mit, ugyanis a kisherceg úgy döntött, összeszorított szájjal sztrájkol a hozzátáplálás ellen, én pedig alávetettem magam akaratának. Az egész történetből ismét Hunor profitált a legtöbbet, megkapta mindhárom kedvenc tápját, és azokat az ízetlen pépeket pillanatok alatt el is tüntette, akár valami gasztro ínyencséget. 

Foga nincs, hozzátáplálódni nem akar. Ellenben nindzsaforog, mindkét irányból, mindkét oldalra. Unalmában hasprésekkel gyúr és átlag egyszer naponta lepöndörödik az ágykeret nélküli matracunkról a  földre. Végtelenül türelmes és besimuló, néha már lelkiismeret-furdaláskeltően is az tud lenni. Pölö tegnap reggel 8-kor evett utoljára, aztán aludt délután 3-ig (!!!), ekkor én ébresztettem kicsattanó jókedvekkel, majd 2 órán keresztül ügyködött mellettem, hogy aztán délután 5-kor úgy kidőljön, hogy az éjféli mellémászáskor álmában megszoptathassam. (ezután reggelig aludt!, soha még ilyet)

Most vagy megcsípte egy cecelégy vagy pedig valamire megint készül. Nem vagyok egy matekzseni, de a valószínűségi ráta szerint az utóbbira nagyobb esélyt látok.
 
Copyright 2009 Cucka blog. Powered by Blogger
Blogger Templates created by Deluxe Templates
Wordpress by Wpthemescreator