Házi macskalányunk simulékony nőcisége újabban még engem is zavarba ejt. Olyan technikákkal és manipulatív eszközökkel rendelkezik csípőből és ösztönösen és old meg izzasztó szituációkat, melyek minden valamirevaló nő tarsolyában benne kellene legyenek, valahogy az évek és a rutin-szerzés hozadékaként.
Hangja búg és ha a célszemély figyelmét szeretné felhívni magára, édeskésen felkanyarodik a mondat végén. Esküszöm szempillarezegtet, és a kacér oldalpillantások világbajnoknője is. Mindemellett van benne egy spontán és nagyon jól működő ráérzés is, ami sokszor szórakoztató, ám néha eléggé félelmetes is tud lenni.
A minap elmerengtem pár pillanatig, amikor is megjelent a térdem-magasságánál, nyújtogatta felém kezecskéit, kérte vegyem fel. Magamhoz vontam és jó mélyet szippantottam a mindenre gyógyír és hamisítatlan miciszagból, de ő eltolta az arcomat két tenyerével és a szemembe nézve, huncut csillogással így szólt "anya, csajoskodjunk!". Önkéntelenül is elmosolyodtam és érdeklődni kezdtem a csajosság mibenlétéről. Háááát, menjünk a konyhába, -felelte megakadás nélkül. Erre aztán már igazából nevetni kezdtem, és körvonalaiban felvilágosítottam arról, hogy a csajoskodás nem feltétlenül jelenti az aktív konyhai részvételt, annak a konyháslány vagy szakácsnő a megfelelő szinonimája, bár kétségtelenül köll lennie egy ilyen oldalának is. Akkkor.... -gondolkodik homlokráncolva- ... menjünk pasizni! És nevet minden porcikájával. Vele nevetek, de azért megkérdezem, miképpen is gondolja mindezt a gyakorlatban. Hát te Apával, én meg a fiúkkal-, válaszolja a világ legtermészetesebb módján.
Egy másik este odakucorodik mellém a félhomályban az ágyba, homlokát homlokomhoz tolja, nyakamat átöleli és suttogja: anya, beszélgessünk. Érdeklődöm, miről is szeretne beszélgetni, mire azonnal érkezik a válasz: beszélgessünk a körmökről.
