Szombaton megérkezett a téli tűzifánk. A skacok vállvetve talicskázták be, ki-ki a mérete és teherbírása szerinti mennyiséget. Idősebbik bohóchalunk addig-addig ugrabugrált, amíg sikerült közelebbi kapcsolatba lépjen az udvari lépcső sarkával. A találkozás szerencsésnek mondható, kicsit hasadt-nem vérzett-nagyon dagadt, és napokkal később is a szivárvány összes fellelhető színében pompázik a jobb félteke.
Kismici szája-homloka már szépen gyógyul. És tényleg olyan ez a blog lassan, mint egy betegnapló: ha éppen nem arról írok, hogy melyik gyerekem hol és miben törte szanaszét magát, akkor beriasztok egy kis szülésesdivel.