2012. október 25., csütörtök

kérdések

A kezembe került egy régi-régi fotó. Választott otthonunk temetőjéből készült panoráma felvétel. Az örök nyugalom és béke vidéke. Emberzajoktól mentes, vissza a természetbe világ ez. 
A hétvégi csodaszép idő minket is kimozdított és felbaktattunk saját szemmel is megnézni a helyet.

 
Varázslatos és csöndre intő. Tapintható valami felsőbbrendű erő törvénye: itt nem mi, emberek vagyunk az urak, hanem a Teremtő, az Isten, valami sokkal ősibb és elementárisabb intenzitás. 

Egyedül a gyerekek nem érezték vagy talán pont azért, mert ők is, de zavarukban csicseregtek, Hunor pedig kérdezgetett-nézegette a sírokat, és kérte olvassam fel a neveket, a kiírásokat. A különválasztott gyerek- és csecsemősírokét is. Okos kis arcocskáján ezer érzelem futott át, miközben böngésztem a neveket, s ő megpróbálta kitalálni a sorsukat.

Aztán észrevette az egyik síron a feszületet és mintha csak akkor értette volna meg az összefüggést felkiáltott:

- Anya, ott a Jézuska!  a Jézuska ide van eltemetve? (nem, kicsim, nem ide, ez csak azt jelzi, hogy mindannyian feltámadunk, akárcsak ő)

- De hogyan? Hogyan támadnak fel a halottak? (bajban voltam: sosem tudom, mennyire van jogom az általam elképzelt valóságot elmondani gyermekeimnek, így én valószínűleg hosszabb fejtegetésbe kezdtem volna az erőviszonyok letisztázásával, de szerencsémre itt segítségemre sietett az éppen ott tartózkodó Zsuzsa-óvónéni, aki elmagyarázta, hogy az összes elment szerettünk fenn van a mennyországban, ahol csak szép és jó dolgok történnek, mindenki boldog és szeretet van és majd eljön az a nap, amikor újra találkozhatunk velük)

Nálunk a nap fénypontja -normál esetben- az esti lefektetés. A gyerekszoba pislákoló lámpájának félhomályában mindenről sokkal könnyebb beszélni. Így történt ez aznap is. A Nagyfiú miután alaposan bevackolt ágyába, félálomban még odasúgta: nagyon jó volt a mai nap, a soknapból az volt a  legjobb, hogy itt volt ma a Nagyi és hogy kirándulni voltunk. Meg az, hogy ha majd meghalunk találkozunk a Dédivel, aki vár minket. Anya, én nem félek a haláltól, mert akkor találkozom a Jézuskával és odaköltözünk hozzá és ott mindenki mindenkit szeret...
 
Copyright 2009 Cucka blog. Powered by Blogger
Blogger Templates created by Deluxe Templates
Wordpress by Wpthemescreator