2011. szeptember 27., kedd

S hogy mennyire jól is

A legendásan híres béka segge alatti vérnyomásom újabban sosem látott mélyrepüléseket hajt végre. (a legenda egyik része: még a kőkorszakban, az első munkahelyemen az üzemorvos kétszer futott neki a lemérésének, majd megkérdezte: egyáltalán fölébredtem-e ma már?)
Két nappal ezelőtt, megunva a szemem előtti színes karikák táncát és a fülzúgásom állandó háttérzaját, bedobtam egy duplakávét megspékelve egy fél literes kólával. A stimuláció annyira jól sikerült, hogy kedvet kaptam egy kecskefejéshez is. Aztán az istállóban pillanatok alatt levert a víz, a kezeim jégcsapok lettek, az arcom zsibbadt és az agyam dübörgött. Éppen a tüzetokádó sárkánykorszakomban leledztem, a család apraja-nagyja kimenekült a játszótérre, én meg közben a fejés alatt álló egy darab kecskelánnyal kedvemre vizionálhattam romantikus halálomat. (néha, tudok ám úgy viselkedni én is, akár egy férfi). Biztosra vettem, hogy éppen haldoklom, közben (fájdalommentesen!) megszülök és amíg valaki ránktalál, addig Franciska (a főszereplő kecskelány) elrágcsálja a köldökzsinórt és tisztára nyalogatja Zsigmondot. Sőt, még akár meg is szoptathatja. Szofisztikált parasztság vagy mi a szösz.
Aztán persze, életben maradtam  és ezen felbuzdulva a házbaérve mértem egy vérnyomást, attól tartva, sikerült feltornázom egy 220-asra a szimptómák alapján. De neeeeem, még el sem érte a normálisnak kikiáltott alsó küszöbét. 
És persze másnap reggel kávémentesen is mértem egyet, nagyon vicces volt, én ezidáig azt hittem, ekkora érték már összeegyeztethetetlen az élettel. Jobb híján az önnön vérnyomásom monitorozásával (is) foglalkozom. (és akkor hajjde kíváncsi vagyok arra, miként sikerül az én áldottjó védőnőmnek átlagosan 140-es vérnyomásokat mérnie...)

És tegnap óta új betegség is felütötte a fejét nálam: a fájdalomérzet hiánya. Nekiestem ugyanis az előző napi fahéjas kalácsom kicsöpögött és jól odaégett töltelékének a kivakarásához. Kis idő múlva beazonosíthatatlan veres lét is maszatoltam már a súrolószerrel. Mire felocsúdtam, oda lett a (be)mutatóujjam  karma húsig és máig nem értem, mért nem éreztem fájdalmat? És a legnagyobb gondom most az, miként fogom montírozni ezt az ujjam az első Zsiga fotókról?

Konklúzió: a túlhordás engem mély hipochondriába süllyeszt.
 
Copyright 2009 Cucka blog. Powered by Blogger
Blogger Templates created by Deluxe Templates
Wordpress by Wpthemescreator