2012. november 5., hétfő

gondosanyu

A pótcselekvések nagyasszonya hétvégén plüss állatmosást tartott. Nem is lett volna semmi baj, ha egy évekkel ezelőtt ovis tombolán nyert husky típusú pihe-puha plüsskutyát nem főztem volna ki nem mostam volna ki meggondolatlanul 60 fokon.

Már este láttam, hogy lesznek itt bajok, amikor kivéve a gépből kicsit mintha kisebb is lett volna, meg mintha a szőre is rövidebb lett volna. Hunor is kellően bizalmatlanul nézte, szagolgatta majd visszaadta, hogy szárítsam meg, mert valahogy nem az igazi. 

Reggel hevesen keféltem a kutya szőrét, nem kis derültséget okozva apjuknak és gömbölyded lányának, így próbálva menteni a menthetetlent. Hunor krokodilkönnyei sem segítették elő, hogy akárcsak pillanatokig is jobban érezzem magam. Ő siratta a kutya hosszú és selymesen puha szőrét (amibe teljesen bele tudtam dugni az ujjaimat, beeeeeleeeeeesüllyeeeedt), én meg próbáltam megnyugtatni, hogy a frissen született kiskutyáknak pont ilyen rövid és selymesen puha szőrük van. Amire azonnal érkezett az övön aluli válasz, az lehet, de ennek a kutyának sosem fog már megnőni, brühühü! Vesztettem.

Körtelefonok -míg kiderítettem, honnan származhat a drága eb, persze még véletlenül sem hazai eresztés, ánglus földről érkezett-, aztán következett gugli, aki a barátom és még reggelikávé előtt sikerült egy majdnemolyant horror összegért levadászni. (amúgy aukciós oldalakon is láttam használtakat, pontolyan rövidszőrű-frissenmosottakat, mint ami itt fekszik most velem szembe és hidegkék szemeivel bárgyún néz, merthogy Hunor szerint már az enyém és mostantól rám vigyáz). 

Tanulság: soha a büdös életbe nem mosok ki pótcselekvésként plüssállatokat. Főleg nem kedvenceket. Inkább beköltözöm a konyhába és lefőzök 6 különböző menüt.  
 
Copyright 2009 Cucka blog. Powered by Blogger
Blogger Templates created by Deluxe Templates
Wordpress by Wpthemescreator